1. A természetben is előforduló cukoralkohol. Valóban van bizonyos növényekben, így nyírfában is, zöldségekben, gyümölcsökben…
2. Nyírfacukor a fantázianeve, de (nagyon kevés kivétellel) nem nyírfából van. Leggazdaságosabban és legnagyobb mennyiségben kukoricacsutkából és kukoricaszárból állítják elő kémiai úton. Elő lehet állítani belőle baktériumok vagy élesztő segítségével, de ez nagyon drága és nem gazdaságos eljárás.
3. Így néz ki a természetben előforduló xilit:
és így néz ki a mesterséges módszerekkel előállított:
és így néz ki a valóban nyírfából (és szintén mesterségesen) előállított:
4. A genetikailag módosított (GMO) kukoricaszárból előállított xilit is ugyanígy néz ki:
5. Lényegében ugyanannyira édes, mint a cukor. Tehát ugyanazért az édes ízért ugyanannyi kell belőle, mint kristálycukorból. Viszont körülbelül 6X drágább. Utánanéztem…
6. 5 púpos evőkanálnyi kristálycukor energiatartalma kb. 387 kalória, 5 púpos evőkanálnyi xilité kb. 250 kalória.
7. A Magyar Élelmiszerkönyv szigorúan szabályozza az édesítőszerek, így a xilit összetételét is. Az élelmiszeriparban felhasznált xilitnek legalább 98,5%-os tisztaságúnak kell lennie. A maradék 1,5% anyag pedig egyéb cukoralkoholokat jelent, továbbá bizonyos cukorfajták alkothatják, valamint nagyon kis mennyiségben egyéb elemek (melyek szinte az összes élelmiszerben megtalálhatóak).
8. Nincs olyan, hogy genetikailag módosított xilit! A génekről nem cukrok, hanem fehérjék termelődnek. Még a genetikailag módosított (GMO) kukoricából előállított xilit sem fog fehérjét tartalmazni, de a géneket tartalmazó DNS-t sem. A xililtgyártás során a növényi részek sósavas roncsolása után gyakorlatilag se a fehérjék, se a DNS darabok nem maradnak talpon. A xilitet pedig nem lehet genetikailag módosítani, ugyanis nincs génje, mert nem fehérje!
9. A túlzott kristálycukor-fogyasztás bizonyos veszélyeivel szemben vannak előnyei. De vannak hátrányai is. A kristálycukorhoz képest jobban óvja fogaink egészségét, valamintnem emeli meg annyira a vér cukorszintjét. Emellett számos más lehetséges pozitív hatását is kutatják (mint csaknem minden „egészségesnek” mondott élelmiszernek). Viszont egyéntől és a fogyasztott mennyiségtől függően mehet tőle az ember hasa, puffadhat, kellemetlenül sokat szellenthet, stb.
Igazából, ha a tudományos szakirodalmat megnézzük, szinte az az érzésünk támad, hogy a xilitnek csak pozitív oldalai vannak. „Elég mélyre kellett ássunk”, de találhatunk valami olyat is, amit annyira nem szellőztettek meg a xilittel kapcsolatos kutatások. Vagy legalábbis tudomásom szerint eddig nem nagyon vizsgálták, pedig talán érdemes lenne….
De mi az az 1 dolog amit nem nagyon tudhattál eddig a xilitről?
A xilitfogyasztás befolyásolja a vastagbelünkben élőbaktériumok összetételét.
Hogy ez miért nem apróság?
Mert lassan egy új tudományág születik épp a bélrendszerünkben élő baktériumok, azaz a bélflóra tanulmányozására. Mostanra jutott oda a tudomány, hogy elég hatékonyan tudja vizsgálni a bélflóra összetételét ahhoz, hogy egyáltalán kutatni tudjuk, milyen élelmiszer hogyan hat rá. És még mindig nem tudunk róla eleget… Az viszont több mint valószínűnek látszik, hogy a bélrendszerünkben élő baktériumfajok összetétele szerepet játszik az egészségünkben. Sőt! Közvetetten, de képesek kommunikálni a központi idegrendszerünkkel, így az agyunkkal is, valószínűleg befolyásolva a viselkedésünket is.
Az egészségesnek tartott bélflóra elengedhetetlen baktériumai közé tartoznak, a Bifidobaktériumok(például Lactobacillus bifidus) és egyéb Lactobacillus fajok. Probiotikum néven is ismeretesek. A joghurtban is megtalálható Streptococcus thermophilus baktérium pedig kezd szintén probiotikus hatásúnak bizonyulni.
Az is ismeretes egy ideje, hogy a szánkban is számtalan baktérium található. Ezek közül többnek is gátolja a szaporodását a xilit, vélhetően ezzel csökkentve a fogszuvasodás kialakulásának kockázatát a krisztálycukfogyasztáshoz képest.
Azonban nyilván teljesen más körülményeknek és feladatnak megfelelő baktériumcsapatnak kell lennie a szánkban, mint a vastagbelünkben.
A bélbacikkal és a xilittel vajon mi a helyzet?
Azt már közel 30 éve is vizsgálták, hogy valamit változtat 30g, azaz körübelül 2 csapott evőkanálnyi xilit egyszeri elfogyasztása az emberi széklet (bocsi) baktérium-összetételén. (Sajnos a teljes cikk nem érhető el online, így egyelőre ennyi információm van vele kapcsolatban.).
Személy szerint az azóta felhamozódott xilittel kapcsolatos szakirodalom között nem találtam semmilyen hiteles és átfogó kutatást, tanulmányt ami xilitfogyasztás és bélrendszerben élő probiotikus Lactobacillusokat, Bifidobaktériumokat vagy az egész bélflórát illeti. Pedig nagyon érdekes lenne. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem létezik, csak hogy nekem nem sikerült ráleljek.
Arra már tudunk példát hozni, hogy joghurtgyártás során, a xilit mellett nem lesz a tejből joghurt… Szeretném is megköszönni Geibinger Edit táplálkozástudományi szakos hallgatónak, hogy még élelmiszermérnök-hallgató korában pont erről írt szakdolgozatot, és belenézhettem. Ez a lelkes hallgató arra hivatkozva, hogy már vizsgálták cukoralkoholok, többek között a xilit, mikroba- és egyben baktérium-szaporodást gátló hatását, megvizsgálta, vajon elszaporodnak-e a joghurtkultúra baktériumai xilit mellett a kristálycukorhoz képest…
Nem szaporodtak el rendesen… a joghurt folyós állagú maradt, nem alvadt meg. Mindkettő bakteriumból darabszámra is kevesebb volt a xilites joghurt-"csökevény"-ben. Ezzel szemben a xilittel azonos mennyiségű kristálycukor mellett rendes joghurt képződött a tejből. (Nem, ez nem egy érv amellett, hogy együnk kristálycukrot, mert az jót tenne. A nem ízesített joghurtok gyártásához pedig amúgy sem használnak fel semmilyen édesítőt. A hangsúly a baktériumok szaporodásán van.)
A tejbe Lactobacillus bulgaricus és Streptococcus thermophilus baktériumokat "kevert", melyek a joghurtban megtalálható általános bacik, a joghurtgyártás alapbacijai (a barátaink).Viszont, ha xilitet kaptak, nem szaporodtak el ezek a baktériumok kellőképpen ahhoz, hogy meg tudják alvasztani a tejet.
A Sreptococcus thermophilus amúgy egy, a bélrendszerünkben is megtalálható baktérium, aminek vannak feltételezhető pozitív probiotikus hatásai az egészségre. A Lactobacillus bulgaricus pont nem olyan baktérium, ami megélne a bélrendszerünkben, viszont nagyon sok igen közeli Lactobcillus rokona igen. Ezek között pedig több probiotikumnak minősített baktérium is előfordul.
Találtam egy tudományos cikket, ami többek között egy újonnan szintetizált lényegében xilit-származékkal táplált baktériumok szaporodását is vizsgálja laboratóriumi körülmények között. Ez a vegyület lényegében egy-egy speciális kötéssel „összekapcsolt” xilit és glükóz molekula. (A glükózról már írtunk itt: "Külső" szőlőcukor forrás - "Belső" szőlőcukor forrás) A cikk kifejezetten azzal a szlogennel íródott, hogy az emberi bélben is megtalálható probiotikus hatású baktériumok közül vizsgál párat (Lactobacillusokat és Bifidobaktériumokat). Az a kár, hogy itt sem vizsgálták a xilitet önmagában ( a glükózt meg igen). Pedig az is érdekes lenne… Itt lett volna a lehetőségük, hogy legalább ők írjanak valamit önmagában a xilitről is, de nem tették meg, kár... :(
Természetesen a joghurtban, petri csészében, szájüregben, vagy a vastagbélben lévő baktériumcsapat összetétele, szerepe stb. közé nem lehet ez alapján párhuzamot vonni. A joghurtos kísérlet nem bizonyít semmit azzal kapcsolatban, hogy mi történik a konkréten a bélrendszerünkben élő Streptococcus thermophilus-sal, vagy a Lactobacillus és egyéb baktériumfajokkal. Itt most senki sem akarja azt állítani, hogy a xilit megöli/kiirtja a bélbaktériumokat, a probiotikus baktériumokat, stb.
A lényeg annyi, hogy lehetnek a xilitnek olyan hatásai a bélflórára, amit az eddig leírtak alapján érdemes lenne megvizsgálni, vagy legalább jobban közkincsé tenni az ezzel kapcsolatos eddigi eredményeket.
Továbbá elgondolkodtató, hogy a xilit pusztán kémiai tulajdonságainak tulajdonított esetleges hasmenés, puffadás, szélgörcs nem lehet-e egyben egy, a túlzott xilitfogyasztás által megváltoztatott bélbaktérium-kolónia következménye… Eddig én magam nem bukkantam rá ilyen vizsgálatokra. Ha lesz valami új hír a témában, biztosan lesz róla egy napi táptudás. :)
Addig is senki se dobja el a kezei közül azt a drága zacskó xilitet, aki eddig diéta vagy egészségügyi okok miatt használta volna! A bélflóra és a xilitfogyasztás vizsgálata még bizony gyerekcipőben jár, nem tudunk semmi biztosat. Azt se feledjük, hogy minden élelmiszernek van előnye és hátránya is. Azért jobb nem túlzásba vinni a xilitfogyasztást sem, mint ahogy semmi mást sem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://napitaptudas.blog.hu/api/trackback/id/tr478694022
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Mercel 2016.06.16. 19:41:08
Ez érdekes volt, köszi!