Van mit tanulnia a csodadiétás terméket gyártó cégeknek a gyógyszeripartól. Lehet szidni a gyógyszeripart, vannak bajai annak is. Szerintem azért mégis van mit tanulniuk tőle.

Az összeesküvés-elméletek közül is talán a gyógyszert érintőeket találják a legtöbben elképzelhetőnek. Hogy a gyógyszeripar mérgez minket, stb.

De hiszen a gyógyszeripar sosem titkolta, hogy ártalmas hatásai is lehetnek a termékeiknek. Alapos kísérletezések után kötelesek feltüntetni a lehetséges mellékhatásokat, megjelölni a maximális biztonságos dózist stb. Többlépcsős kísérleti procedúrán mennek át a gyógyszerek, és köteles a fejlesztő a hosszú távú hatásaikat is monitorozni.

A gyógyszerfejlesztőknek muszáj az összes létező mellékhatást kivizsgálni rövid- és hosszútávon. Ez azt jelenti, hogy nyomon követik, hogy 10-20-30 évnyi tartós gyógyszerszedés esetében milyen mellékhatások jelentkezhetnek a fogyasztóknál. Pl. ITT egy ezekről szóló szaklap.

A csodadiétás termékekről hol találunk ilyen kutatásokat? Milyen mellékhatásai lehetnek, ha 10-20-30 évig él valaki az adott termékcsaládon? Vagy az adott táplálékkiegészítőket szedi? Vagy éppen issza az izomnövelő turmixporokat? Vagy, ha valaki ennyi ideig alig eszik szénhidrátot, viszont eszik egy csomó fehérjét és zsírt, milyen kockázatokkal számoljon? (És nem fair az eszkimókkal jönni, akik időszámításunk előtt óta generációkon keresztül egy ilyen diétához adaptálódtak.)

Rossz hírem van, ezek a szuper-diétás termékgyártók nincsenek kötelezve jogilag, hogy a mellékhatások terén olyan szigorral és tudományos módszerekkel felmérjék ezeket, mint a gyógyszeripar. Nem kell utánakutakodni a „ritka”, „gyakori” stb. mellékhatásokanek. Nem kell kivizsgálni, hogy ha valamilyen gyógyszert szedsz, milyen kölcsönhatásba kerülhet vele az egyik újabban fejlesztett termékösszetevő. A gyógyszeriparnak kötelessége. Persze azt elismerem, egy adott hatóanyagot kutatni egyszerűbb, mint komplex reform élelmiszertermékeket, vagy diétákat, viszont ez még nem ok arra, hogy ne foglalkozzunk ezeknek a mellékhatásaival is.

Ezeket a dolgokat csak akkor tudjuk számon kérni, ha nekünk lesznek kérdéseink, és meginog a bizalmunk. Mert a gyártóknak az az érdekük (a gyógyszeriparé is nyilván), hogy a termékeiket megvegyük. Csak a csodatermék- és táplálékkiegészítő-gyártóknak egyszerűbb dolguk van, mert könnyebben megtehetik, hogy csak szép színesben tálalják a termékeiket. Nem kell feketén-fehéren a fogyasztó elé tenni a bevizsgált mellékhatások listáit is.

Miért azokra gyanakszunk általában, hogy titkolnak valamit, akik soha nem is takargatták a szennyest?  

Tévedés ne essék, egyáltalán nem a gyógyszergyártó cégek mellett lobbizok, pusztán csak kíváncsi lennék, mit tudnak mellékhatások terén felmutatni a csodadiétás termékgyártó cégek.

Engem például, az alábbi kérdésekre adott válaszok érdekelnének a szinte csodadiétát ajánló termékgyártóktól:

Minden szép és jó?

Vizsgálják-e az adalékanyagok lehetséges veszélyeit is olyan intenzíven, mint az előnyös tulajdonságait? Nagyon jó fej és bizalmat gerjesztő dolog lenne, ha finanszíroznák az adalékanyagok negatív hatásainak vizsgálatát is (és nyilván egy független kutatócsoporttal). Persze adalékanyag és adalékanyag között is van különbség, a C- vagy a D-vitaminnak is van E-száma. De ugye, ha valaki D-vitamint tesz a termékébe, megéri neki a D-vitamin pozitív oldalát feltérképező dolgokat kicsit megszponzorálni. Viszont például a trendi cukorhelyettesítők esetleges ártalmait nem biztos.

Most oké, hogy beválik, de mi lesz később?

Milyen hatással van az adott tápanyag / termékcsalád hosszú távú fogyasztása az egészségre? Ha mondjuk valakinek az étrendje fehérjében a leggazdagabb 20-30 éven keresztül, milyen mellékhatásai vannak? Vagy ha valaki a egy adott termékcsaládon él 10-20 évig? És nem a „long-term effect”-es („hosszútávú” hatásokat vizsgáló) tanulmányokra lennék kíváncsi, amik gyakorlatilag 2 hónaptól kb. 1-2 évig terjednek, és általában inkább a pozitív hatásokra irányulnak.

Tényleg szükségünk van nekünk erre?

Tegyük fel, hogy nyújt a termék valami pluszt. De nem tudok otthon is előállítani hasonlót? Most itt nem csak arra kell gondolni, hogy fizetünk-e egy csomó pénzt egy olyan dologra, amit olcsóban is ki tudunk hozni. Kicsit nagyobban gondolkodva: fenntartható ez a termék? Milyen hatással van a környezetünkre az előállítása? Vagy csak előállítunk valami nagy erőforrás-felhasználással és károsanyag-kibocsátással járó luxusterméket. Azt senki sem tagadhatja le, élelmiszerek terén túlfogyasztással küszködik az emberiség nagy része, míg máshol egyszerűen kaja nincs, nem hogy csodadiéta. Tény, hogy világszinten évi 1,3 milliárd tonna ehető élelmiszer rothad ránk, egy átlagos háztartásban pedig évi 150 kg kaja vész el a szemétben. Biztos, hogy még egy újabb termékre van szükségünk? Már bántson a lelkiismeretemet, ha egy szelet fehér kenyeret eszek, mert annál már van ’egészségesebb’ kenyér is? Csak úgy fogyhatok le vagy növelhetem az izomtömegem, ha ezeket eszem? Biztos? Nincs valamilyen olyan mód is, amivel kevesebbet költök kajára?

Akkor a termékválaszték, biztos hogy még egy új árura van szükségünk? Azért hízunk, mert nincs elég normális élelmiszer? 
(kép: flickr.com , szerző: lyzadanger)

Nagyon elszaporodtak mostanában az orvosok, a dietetikusok, vagy a táplálkozástudomány állítólagos hatékonyatlanságát emlegető írások, kommentek. Nem lehet, hogy ezek a ténylegesen hozzáértő emberek azért nem fognak olyan gyors és látványos eredményt produkálni rajtunk, mint 1-1 látványos fogyási vagy izomnövelő módszer, mert számolnak a veszélyekkel is? Lehet, nem véletlenül mennek neki egy-egy áltudományos módszernek/terméknek.

A kórházi dietetikusokra is lehet mutogatni, hogy mit adnak reggelire, de „lehet utánuk csinálni”. Siralmasan alacsony kórházi költségvetésből kihozni több száz, komplex étrendi igénnyel rendelkező ember számára egész napi kosztokat. Az ételek minősége nem a dietetikusok, hanem a költségvetés hibája. Egyébként sem ahhoz kell kraftosnak lenni, hogy jó drága pénzen kialakítson valaki egy diétás termékcsaládot. Hozza össze a kórházi étkeztetési költségvetésből. Na, ahhoz már kell törni a fejeket.

Én azt gondolom, aki ért is ahhoz, amiről beszél táplálkozás terén és megbízható tanácsod ad, az sosem a pörgős termékeivel, vagyonával vagy a közismertségével fog kérkedni. Nem ebben látja az irigylésre méltó dolgokat. Hanem a tudásában, és a hitelességében! És a hitelesség nem az, hogy: „tessék, Klára is lefogyott” vagy „Pali is fél év alatt testépítő versenyt nyert”, hanem hogy nem takargatja a módszere/termékei árnyoldalait sem.  Ráadásul valóban tudja, miről beszél, és vállalja a felelősséget a szavaiért. Ha téved, beismeri. Nem szép dolog a tudomány „hátán felkapaszkodni”, de közben megerőszakolni azt.

Végezetül: ha egy megvonásos, szélsőségesebb diétás módszerrel fogytál le, vagy éppen egy termékcsaládra ráállva tudod tartani a súlyod, lettél izmosabb, OK, ez most bevált. De tudod, hogy mi lesz később? Tájékoztattak téged a mellékhatásokról, a hosszú távú pozitív és negatív hatásokról is egyaránt? Ha nem, az nem azt jelenti, hogy nincsenek mellékhatások. Hanem annyit, hogy az élelmiszertermékek, étrend-kiegészítők esetében nem kötelességük tájékoztatni olyan alaposan, mint egy gyógyszerterápia esetében. Olvasgass az adott módszertől/terméktől független forrástól is. Merj kérdezni, és kicsit szkeptikusabb lenni, ha csak a pozitív oldalát hangsúlyozzák a dolgoknak! Így ösztönözhetjük egy kis bizalomépítésre a forgalmazókat.