Kell-e tartanunk az ételek lektintartalmától?

8414277930_e3e8cc28ab_b.jpg

A lektinek számos élőlényben jelen vannak, még bennünk, emberekben is. Újabban azonban, főleg a paleo diétázók körében terjed az a gondolat, miszerint elsősorban a búzában és a hüvelyesekben található lektinek mérgek az emberi szervezet számára. Ne együnk többet gabonákat és hüvelyeseket? Hogyan védekezhetünk a lektinek ellen?

Röviden a lektinekről

A lektinek fehérjék, a természetben számos különböző lektinmolekula fordul elő. Növényekben, állatokban egyaránt jelen vannak. Ezek a fehérjék olyan képességgel rendelkeznek, ami által fehérjéket kötnek össze szénhidrátokkal, azon belül is elsősorban cukrokkal.

Miért jó ez nekünk?

Például a vérünkben keringő immunsejtek speciális lektineknek köszönhetően tudnak hozzákapcsolódni az erek falához, hogy ezek a sejtek akár fertőzés, akár sérülés esetén ki tudjanak jutni a véráramból a probléma helyszínére, és ne mossa tovább őket az áramló vér.

Itt egy nagyon érdekes kis videó a jelenségről:

 

Igaz, egyes vírusok is lektin fehérjék által tudnak megtapadni a sejteken, de azt nyilván senki sem gondolja, hogy ez a lektinek hibája.

csiro_scienceimage_354_influenza_protein_attaching_to_cell_membrane.jpg

CSIRO nevű Wikipédia felhasználó "Az influenzavírus fehérjéivel megtapad a sejtfelszínen" c. munkája

Lektinek növényi eredetű élelmiszerekben

Az alábbi növényekben például mindben található lektin: búza, kukorica, paradicsom, mogyoró, bab, banán, borsó, lencse, szója, gomba, rizs, burgonya. Azért ezeket emeltük ki, mert egyrészt ezekben jelentősebb mennyiségű lektin található, és mert ezeket üldözi a paleo diéta a legtöbbet. Azonban valamennyi lektin a legtöbb növényi élelmiszerben megtalálható, ITT olvasgathat róla, akit érdekel. Hogy pár példát említsünk, lektint tartalmaz például a cukkini, répa, áfonya, málna, kávé, menta, kókusz is. Természetesen a növényi lektinek sem egyformák, ezt ne felejtsük el!

grain-563128_960_720.jpg

Példák a lektintartalmuk miatt egyesek által leginkább üldözött alapvető kultúrnövényeinkből 

Növényekben a lektinek szerepe nincs teljesen feltérképezve. Hüvelyeseknél szerepük lehet abban, hogy a gyökérzet hasznos, nitrogénkötő baktériumokhoz tudjon kapcsolódni. Segíthetnek különböző molekulákat megkötni (például növényi hormonokat), de a magok csírázását is segítenek meggátolni, amíg tart a nyugalmi fázis, ameddig nem kell új növénynek fejlődnie.

A lektinellenes mozgalmak szeretnek azzal érvelni, hogy a növények azért is termelnek lektineket, hogy a kártevőket, akik megennék őket, távol tartsák, tehát a lektin biztosan számunka is méreg. A kártevős dologra valóban akad példa, azonban nem túl tudományos egy lapon emlegetni egy rovar, hernyó stb. szervezetét, emésztését egy fejlett és összetett emlős, például egy ember, emésztőrendszerével. Bár az igaz, hogy mindenkinek joga van bármelyik állatfajjal rokonságot érezni...

Mit árthatnak nekünk a növényi lektinek és mit tehetünk ellene?

Ha az emésztőrendszerünkbe túlzott mennyiségű lektin kerül, az hasi diszkomfort érzést, akár hányást és hasmenést is okozhat. Sejttenyészetekben, patkányokban és disznókban végzett kísérletek kimutatták, hogy a lektinek a bélfal sejtjeit károsíthatják. Előfordulhat, hogy átjut némi lektin a keringésbe, ami az arra érzékenyeknél allergiás reakciókat válthat ki. Ezeket a kísérleteket viszont azért nehéz a gyakorlati táplálkozásunkra vonatkoztatni, mert vagy tisztított lektineket használtak, vagy éppen az állatoknak adott lektintartalmú élelmiszer (főleg bab) nem volt megfőzve… És ugyebár ki eszik például nyersen babot vagy búzát? A disznók és a patkányok például természetüknél fogva biztosan. 

Egyébként vannak olyan kutatások, amelyek éppen azt vizsgálták, hogy a keringésbe esetlegesen bejutott lektinek segíthetnek a rákos megbetegedések kezelésében, mivel a tumorsejteket stimulálva beindíthatják azok elpusztulását. (Példák: ITT, ITT és ITT) Egyelőre azért ezzel kapcsolatban bőven van még hova kutakodni. Mindenesetre a lektin-kérdés korántsem egyszerű téma. Még az is lehet, hogy jót is tesznek nekünk…

Egyesek szeretnék bebizonyítani, hogy a növényi lektinek esetleg szerepük lehet az elhízás kialakulásában is, azonban ők is belátják, hogy ennek az elméletnek a bizonyítása még gyerekcipőben jár. 

Angliában beszámoltak olyan esetekről, amikor babos ételek elfogyasztása után az ételek lektintartalma miatt emberek rosszul lettek, hányásos, hasmenéses tüneteket produkáltak. Azonban a cikk írója is megjegyzi, hogy ezek az ételek nem voltak rendesen elkészítve, ez volt a probléma oka. Amennyiben a bab rendesen be lett volna áztatva, és kellő ideig, kellő hőfokon lett volna főzve, nem okozott volna problémát.

A jó hír:  a megfelelően előkészített és hőkezelt lektintartalmú ételek nem okozhatnak gondot. Habár bizonyos autoimmun-, illetve emésztőrendszeri betegségekben szenvedő egyének érzékenyebben reagálhatnak rájuk. A lektineket könnyen ártalmatlanná tehetjük, ha a babot beáztatjuk, az áztatóvizet leöntjük, és legalább 10 percig 91 oC-nál magasabb hőmérsékleten főzzük. Az ételekben található lektinek főzés hatására inaktiválódnak. A fermentációs folyamatok is károsítják a lektineket (a kenyérkelesztés is egy fermentációs folyamat ugyebár).

Több hivatalos vélemény szerint is, még a magasabb lektintartalmú élelmiszerekre is igaz az (gabonák, hüvelyesek), hogy amennyiben kellő mértékben meg vannak főzve, egészséges embereknél nem okozhatnak gondot. Áztatás és főzés során még a bab lektintartama is gyakorlatilag teljesen roncsolódik, nem lesz biológiailag aktív, tehát az esetleges ártó hatása megszűnik. (Bővebben például: ITT  ITT és ITT)

Bizonyos Pusztai Árpád nevű kutató (akire az ismert magyar paleo-szakértő előszeretettel hivatkozik) lelkesen kampányol amellett, hogy a lektinek számottevően nem károsodnak hő hatására sem, azonban ha valaki utánaolvas az interneten, kiderül, hogy ennek a kutatónak a munkássága sokak által kritizált, és szakmailag nem hitelesnek nyilvánított, valamint az eredményeit is nagyon sokan cáfolták (lásd a fentebb említett tudományos hivatkozásokat).  

Vegyük azt is számításba, hogy a világ legmagasabb várható élettartamú nemzeténél, a japánoknál, elég magas a szójafogyasztás, a braziloknál, mexikóiaknál a babfogyasztás, a skandináv népeknél pedig a teljes kiőrlésű gabonatermékek fogyasztása, mégsem tiltják be ezeket az élelmiszereket.

A tunéziai kutatók valószínű nagyon aggódhattak a nemzetük egészségéért, mivel kifejezetten a tunéziai emberek által kedvelt babfajtákat megvizsgálták, hogy áztatás és főzés után vajon mennyi biológiailag aktív lektinmolekula marad az ételekben. Ők is csak arra jutottak, hogy gyakorlatilag semennyi. 

beans-799944_960_720.jpg

A növényi lektinek hatása sem csak fekete vagy fehér, ahogy páldául a babok sem...

 

Összességében: igen, a lektinek arra érzékeny embereknél, és nem megfelelően elkészített ételek esetében gondokat okozhatnak, azonban ettől még semmi sem indokolja a gabona, bab stb. fogyasztásának mellőzését. Csak bírjuk ki, hogy ne nyersen együk őket! Mint láttuk, még az is lehet, hogy a növényi lektinek hasznosak tudnak lenni számunkra, viszont erre az elméletre/lehetőségre (még) nem épült olyan termékipar, mint mondjuk a paleo diétára.

 

A mai táptudást Bud Spencer emlékének ajánljuk.

A legelső képen Annibale Carracci 'The joy of eating black beans' c. festménye látható; forrás: flickr.com

A bejegyzés trackback címe:

https://napitaptudas.blog.hu/api/trackback/id/tr938852288

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Kövesd a táptudatokat Facebookon!

A csapat

 

Papp Andrea
szerző, gasztrobiológus

Kedvenc alapanyag: gombák
Kedvenc étel: anyukám lebbencslevese

 

_____________________________________

Nagy-Lackó Balázs
régész, néprajzkutató

A táplálkozástörténeti témák és a népi táplálkozással kapcsolatos cikkek felelőse.

Kedvenc alapanyag: articsóka
Kedvenc étel: az otthoni vasárnapi tyúkhúsleves

 

_____________________________________

 Zsignár Attila
lektor, szerkesztő

Első osztályú troll távoltartó és ötletelő társ.

Kedvenc alapanyag: csicseriborsó
Kedvenc étel: görög saláta

_____________________________________

 Papp András
lektor, szerkesztő 

Első osztályú troll távoltartó és ötletelő társ. 

Kedvenc alapanyag: az általam gyűjtött gombák
Kedvenc étel: kapros-tejfölös zöldbableves kolbásszal

Címkék

#health2018 (1) adalékanyag (4) állattenyésztés (1) allergia (1) bélflóra (3) bio (2) biológia (19) cékla (1) coca-cola (1) csíra (1) csíráztatás (2) cukor (23) diéta (1) E-szám (1) édesítők (9) egészség (49) élelmiszerbiztonság (2) elhízás (1) érdekes (80) eritrit (2) ételek (14) étrend (2) evolúció (1) extrém diéta (12) extrém gyümölcsök (1) fahéj (1) fehérje (9) fehérjés-zsíros (23) fehér kenyér (2) fenntarthatóság (19) fogápolás (1) fogorvos (2) folyadékbevitel (1) főzés (1) gabona (2) gasztronómia (10) glikémiás index (5) glikogén (2) glükóz (4) glutén (4) gomba (1) gombatoxin (1) health2018 (1) hormonok (1) hús (6) interjú (2) kalcium (1) kalória (4) keményítő (3) kihívás (2) kókuszolaj (2) koleszterin (5) kutatás (1) laktóz (2) leptin (1) leptinrezisztencia (1) low-carb (1) magyar (2) Marics Balázs (1) méregtelenítés (1) mese (1) mezőgazdaság (1) napraforgóolaj (1) növényi alapú (1) nyílt levél (1) omega-3 (5) oxálsav (1) paleo (9) pálmaolaj (1) pH (1) rák (2) recept (1) régészet (4) spenót (1) spórolás (1) sport (1) sportolók (1) sporttáplálkozás (1) szénhidrát (14) takarmánytermesztés (1) találós kérdés (1) táplálkozástudomány (1) tej (5) telítetlen zsírsav (1) telített zsírsav (2) teszt (6) történelem (8) vega (1) vegán (1) vegetáriánus (1) vendéglátás (2) vendégposzt (1) vesekő (1) vita (1) vitamin (11) vizelet (1) xilit (3) zöldség (1) zöldség-gyümölcs (17) zsír (6) zsír/olaj (6) Címkefelhő
http://napitaptudas.blog.hu/