Egyszer hallottam egy méregtelenítő módszerről, miszerint ha az ajánlott napi átlag 2,5 liter folyadékfogyasztásnál többet iszunk, akkor átlátszóbb és szagtalanabb lesz a vizeletünk. Tehát a szervezet méregtelenít. Utánajártam, igaz-e.

Most nem a méregtelenítőnek titulált gyógyteák, levek és egyebekről van szó, csak önmagában a vízfogyasztástól. π (pi)-vizek, csap-és ásványvizek és egyebek között pedig nem igazán lehet különbséget tenni az elmélet cáfolatával kapcsolatban. Tehát a 3-4 liter napi pi-víz fogyasztás sem fogja jobban méregteleníteni a szervezetet, csak attól, mert vízszerűbb lesz tőle a vizeletünk.

A magyarázat elég egyszerű:

A veséink mind felesleges vizet, mind vízben oldódó anyagokat távolítanak el a vérünkből. Így segítenek fenntartani a normális vérnyomást (hogy az ereinket ne feszítse szét a sok folyadék) és hogy ne sűrűsödjön túl vagy fogyjon el a vérben található többfajta anyag. Így ha több folyadékot fogyasztunk, több vizelet termelődik a nagyobb mennyiségű, szükséges vízvesztés miatt. Ez azért szükséges, hogy ne legyen túl nagy a vérnyomásunk. A kiválasztandó, sokszor színes, oldott anyagok (mint például a vörösvértestek egyik bomlástermékének egy kis része, a bilirubin) így nagyobb vízmennyiségben oszlanak el.

Ha a vérünkben sok az eltávolítandó anyag, de nem ittunk eleget, vagy épp rengeteg folyadékot vesztettünk (pl. izzadás), akkor a vesénk „spórol” a vízzel. Kevesebb vízbe koncentrálja be ugyanazt az anyagmennyiséget.

Képzeljük csak el azt, hogy nem mindegy, egy teáskanál eperszörpöt 2 dl vagy fél liter vízben oldunk-e fel. Nyilván fél liter vízben még átlátszóbb lesz az üdítőnk, de eperszörp attól még ugyanannyi lesz benne.

Azonos mennyiségű eperszörp, különböző mennyiségű vízben

Tehát, ha valaki azt veszi észre magán, hogy megiszik napi 3-4-5 liter vizet (és nem nyári forróság van, amikor viszont igyunk is meg ennyit!), és „tisztábbnak”, átlátszóbbnak, színtelenebbnek tűnik a vizelete, az nem a sikeresebb „méregtelenítés” miatt van.

Az igaz, hogy ha nem fogyasztunk elég folyadékot, akkor szegény vesénk „szűrőberendezését”, ezen belül például a nefronokat is, igencsak leterheljük. Lényegében a nefronokban, mint egy szitán átszűrődik a vér. A szervezetünk kevés folyadékbevitel mellett is el tudja távolítani a salakanyagokat, de sokkal nagyobb megterhelés mellett. Hasonló azonban elmondható arra az esetre is, amikor épp a túlzott folyadékbevitellel kell szembenéznie ezeknek a nefron „szitáknak”. Lényegében így néz ki egy nefron, és ahol ez a szűréses dolog megtörténik:

 Egy darab nefron "szűrőberendezés" melyből vesénként akár 1,5 millió is lehet 

Ezek után az így keletkezett filtrátumból, vagy „elő”-vizeletből még egy nagyon bonyolult rendszer segítségével visszaszívódik víz és bizonyos anyagok a vérbe, valamint még a vérből is bekerülnek plusz anyagok. (Ez annak köszönhető, hogy a filtrátumot tartalmazó vezetékrendszer és hajszálerek szorosan egymás mellett futnak egy ideig a vesében, és koncentrációkülönbség alakul ki közöttük, valamint van néhány csatorna is, ami segíti az anyagáramlást.)

Fontos, hogy a salakanyag nem egyenlő a mérgekkel. Ez a szó pusztán a szervezetben feleslegessé vált vagy épp káros anyagokat takarja. A vizeletben, az önmagukban káros anyagok lényegében kisebb számban vannak jelen, mint az amúgy szervezetben hasznos funkciót betöltő, csak épp feleslegben lévő anyagok. Attól, mert tegyük fel, extrém mennyiségű vizet innánk, elég nagy baj lenne, ha több oldott anyagot is „kimosnánk” ezzel a vérünkből, amikor pont, hogy sokra ugyan nagy szükség van. A káros anyagok, mindenféleképpen kiszűrődnek, de ha nem fogyasztunk elég folyadékot, valóban több időt töltenek a vérben, mivel spórolni kell a vízzel, amivel ki lehet mosni őket. Ez nem túl előnyös, így figyeljük oda, hogy megigyuk napi 2,5 liter folyadékot, nyári kánikulában akár a 3-4 litert is. Lehetőleg minél kisebb arányban (heti 1-2 alkalom szerintem bőven belefér) üdítő, vagy cukros ital formájában, hogy ne terheljük felesleges kalóriával a szervezetet. Kalóriákat, azaz energiát igyekezzünk szilárd táplálékkal bevinni, hiszen az étel arra van kitalálva. Továbbá az is fontos, hogy a a vizelettel a vízoldékony, vagy azzá tehető anyagok és káros anyagok szűrődnek ki. A zsíroldékony de felesleges, vagy káros anyagok az epével ürülnek... ami ugyebár a koleszterinnek köszönhető, hogy létezhet, (ahogy ezt itt írtuk is: "Vajon hány kalóriával sokkolnánk a szervezetünket, ha elfogyasztanánk egyszerre 1 kg koleszterint?") 

Az viszont tény, hogy vannak olyan anyagok, mint például a nátrium, ami alapból az életünkhöz nélkülözhetetlen, de ha túl sok sósan étkezünk, akkor a felesleges nátriumot csak felesleges vízveszteség által tudja eltakarítani a szervezet. Mivel a nátrium egy olyan anyag, ami több másik elemhez viszonyítva, magához vonzza a vizet, egy vízburok alakul ki körülötte, és ha kipisiljük, sem változik meg ez a tulajdonsága. A vérkeringésben sem fog másként viselkedni, így ha túl sok nátrium kering a vérünkben, akkor a vérkeringésünkben is több víz lesz, nő a vérnyomás, ez pedig tartósan logikus, hogy magas vérnyomáshoz vezet. Ezért igyekezzünk ne túl sósan táplálkozni, mert bár létszükségletünk a megfelelő nátriumbevitel, túl könnyen túl tudjuk „adagolni” magunkat belőle. Vagy ha sósabb ételt fogyasztunk, igyunk arányosa több vizet is, segítsük a vesénket.

Lényeg a lényeg, az átlag napi 2,5 liter folyadékfogyasztással (elsősorban víz formájában) nem tudunk mellé lőni. Ebbe a mennyiségbe bizony beletartoznak a levesek, lédús gyümölcsök, tea stb. is). Ez nyáron, kánikulában elérheti a 3-4 liter is, és emelkedik a szükséglet tartós fizikai igénybevétel, sérülések, betegségek, stb hatására. Lehetőleg feleslegesen, csak az „íze” kedvéért ne cukor italokat igyunk.  Próbáljunk meg figyelni a testünkre, és a környezetünkre is, és igyuk, meg amit meg kell. :)