Ingyen elkészíthetjük házi kalcium táplálék-kiegészítőnket tojáshéjból, ráadásul újrahasznosításból is kaphatunk egy piros pontot. A régésztől megtudtuk, hogy ennek régóta van már divatja, egy régi magyar receptet is megosztott velünk. Egy videóban pedig szuper tippet kapunk arra, hogyan hasznosíthatjuk újra a tojáshéjat. Mivel angolul van, itt magyarul is megtalálható a recept, és egy pár hasznos kiegészítést is olvashattok.

Íme, a videó:

A recept:

1. Forrásban lévő vízben forrald a tojáshéjakat egy ideig, hogy az esetleges baktériumok elpusztuljanak. Időt nem ír a videó, de 5-10 perc után én el is zártam a gázt.
2. Ezután 93 ^oC-on szárítsd őket 10-15 percig.
3. Jöhet a héjak porrá turmixolása.

Készen is vagyunk!

(Természetesen a tojáshéjban vannak szerves anyagok is, azonban ezekkel a hőkezelés miatt nemigen számolhatunk. Viszont ezek miatt érdemes még főzés előtt megmosni a héjakat, és belülről eltávolítani az esetleges membrán maradványokat, különben bajlódhatunk a kicsapódott fehérjehabbal. Kalcium mellett még egyéb ásványi anyagokat is tartalmaz a tojáshéj, ám ezek nagyon kis mennyiségben vannak jelen, mennyiségük nem mérvadó. Talán a magnéziumot lehetne még kiemelni, fél teáskanál tojáshéj por ebből 24 mg-ot tartalmaz.)

Tésztafélékbe ajánlják keverni a héjport, mint például házi kenyér, spagetti vagy pizzatészta. Persze mindenki kísérletezhet kedve szerint, hova keveri. Viszont érdemes ténylegesen ételeket dúsítani vele, ahelyett, hogy tömény formában fogyasztjuk…

Megkértem Nagy Balázs régész és néprajzkutatót, meséljen egy kicsit a tojáshéj használatáról a régmúltban. Egy igazi kulináris csodát is megoszt velünk:

A tojáshéj különböző célokra történő használata már igen régóta ismert. A régi rómaiak a tojáshéj porát a fogak elszíneződése ellen használták.[1] A matyók a vérhasban szenvedő gyermekkel olyan bort itattak, amiben szárított és porrá tört tojáshéjat oldottak fel.[2] Egy kéziratos „orvoslókönyv” tanulsága szerint a megőrölt tojáshéjat felszippantva alkalmazták orrvérzés elállításra is.[3] Sajópálfalváról ismert adat, hogy egykoron a tüdőbajt szeszben oldott tojáshéjjal igyekeztek orvosolni.[4] A nyírségben pedig a gyomorsav ellen használták.[5]

A tojáshéjnak az étkezésnél való felhasználására érdekes, kevesek által ismert példa, amikor a kifújt (végein kilyukasztott) tojáshéjat kukóként használták. Matkói László a debreceni étkezési szokásokról írott tanulmányában egy receptet is közöl:

„1 kg borjútüdő, 0,30 kg rizs, 0,20 kg sósszalonna, 0,05 kg petrezselyemzöldje, 0,07 kg só, 0,01 kg bors, 0,01 kg gyömbér, kb fél dl ecet, sűrítéséhez rántás, 20 db kifújt tojáshéj. Készítése: a borjútüdőt megfőzik, a petrezselymet, tüdőt, szalonnát felvagdalják, és a megmosott köleskásával összekeverik. A tölteléket sóval, borssal, gyömbérrel ízesítik. A kukókat meleg vízben kimossák, kiszárítják. Ezután betöltik a tüdővagdalékot. A tojás végét egy kicsit lyukasan hagyják, hogy a megnövekvő kása ki ne repessze a kukót. A tüdő levében szokták kifőzni, piros rántással berántják, kevés ecettel ízesítik. Mai változata a tüdőstáska leves.”[6]

A tojáshájat a baromfik elé is kiszórták, hogy az állatok azt felcsipegetve pótolják mészhiányukat.[7] A szarvasmarhatartásban is szerephez jutott a tojáshéj: Szolnok környékén az „elállt kérődzés” újraindítására használtak egyfajta, többek között tojáshéjat is tartalmazó gombócot.[8]

Azért ne tegyünk túl sok tojáshéjat a tüdőkásába, mert a kalciumot sem jó túladagolni, ahogy a webbeteg.hu-n is olvashatjuk: "A túladagolás tünetei a hányinger, hányás, székrekedés, hasi fájdalom, izomgyengeség, mentális zavarok, nagyfokú szomjúságérzés, vesekőképződés, súlyos esetben szívritmuszavarok." – írja Dr. Kovács Anikó, gyógyszerész. Bár a D-vitamin segíti a kalcium felszívódását, de a túl sok D-vitamin megint csak kalcium túladagoláshoz vezethet: segíti a kalcium bélből való felszívódását, és csökkenti a vizelettel való kiválasztását. Tehát ha túl sok D-vitamint eszünk, egyszerűen túl sok kalcium gyűlhet fel bennünk, mert felszívódik egy csomó, de kiürülni meg nem nagyon akaródzik majd neki.

Mennyi is az annyi?

Egy fél teáskanál tojáshéjpor 900 mg kalciumot tartalmaz, egy átlagos felnőtt napi szükséglete 1000 mg, azaz 1 g. Ezen a linken egyébként találunk egy könnyen értelmezhető táblázatot nemekre és életszakaszokra lebontva, kinek mennyi kalciumra lehet szüksége naponta.

Hm...

Felszívódás

A táplálékunk kalciumtartalma csaknem teljes egészében kötött formában van jelen, így előbb az adott kalciumtartalmú vegyületet bontani kell, hogy fel tudjuk venni a kalciumot. Attól függően, hogy milyen vegyületnek a része, más és más körülmények között más és más hatékonysággal jut el maga a kalcium a véráramba. (És ezt még a D-vitamin és a pajzsmirigy-hormonok koncentrációja is befolyásolja. )

Meg akkor még ott van a gabonákban és magvakban jelentős mennyiségben megtalálható fitinsav. Ezek ketten megkötik a kalciumot, és egyes diétás irányzatok szerint nem is engedik felszívódni. Azonban ezek a savak elbomlanak hőkezelés, áztatás vagy fermentáció, csíráztatás hatására, tehát kissé paranoid dolog túlzottan aggódni miattuk. (Ugyanez igaz a lektinekre is, erről már itt írtunk is korábban.) A sóskában, spenótban, kakaóban, céklában stb. jelen lévő oxálsav viszont megköti a kalciumot. Az oxálsav például táplálékul szolgál egy az emésztőrendszerünkben élő baktériumnak, az Oxalobacter formigenes. Ez a baci a közismertebb E. coli rokona, és bontja az oxálsavat. Aki szereti nyersen enni a spenótot, annak hasznos társává válhat, ugyanis kölcsönös szimbiózisban élünk ezekkel a lényekkel. Egyes kutatások^1,2 szerint csökkentik a kalcium-oxalát típusú vesekő kialakulásának esélyét, ami a túlzott oxálsav-bevitel egyik következménye lehet.

Egyszóval a kalcium felszívódásba a végtelenségig bele lehetne bonyolódni. Most kimazsolázhatnám azokat az információkat, amivel a kalcium-karbonát vegyületet állíthatnám be a világ legszuperebb kalciumpótlási formájának, de próbálok objektív maradni.

Mit érdemes tudni, mire érdemes figyelni, ha tojáshéjport akarok használni?

Egy tyúktojás héjának 95%-a kalcium karbonát. Azt az iskolában is tanultuk, hogy kalcium-karbonát alkotja lényegében a krétát és a mészkövet is, a habarcs- és cementgyártás egyik alapanyaga.

A tojáshéj kalciumának hasznosulása pH függő, erősen savas pH kellőképp le tudja „szakítani” a kalciumot, és egy könnyebben hasznosítható formába helyezi át. Ilyen pH-ja van a gyomorsavnak is, mivel a gyomorsav nagyrészt egy híg sósavas közeg. Éppen ezért a kalcium-karbonátot (így a tojáshéj porunkat is) étkezés után érdemes bevenni nagyobb mennyiségben, vagy étkezés közben, mivel ekkor megemelkedik a gyomorsavtermelés, és csökken a gyomor ürülési sebessége. Így több ideje van a savas közegben tölteni, hogy végbemenjen a reakció. 

A kalcium-karbonát és sósav reakciójáról különben érdemes megnézni ezt a már-már drámai videót.:

De annak, aki sósavazta már a vízkövet életében, lehet ismerős lesz a jelenség. A vízkő nagy része ugyanis szintén kalcium-karbonát.

Talán nem meglepő, hogy éppen emiatt a savra bomló természete miatt savmegkötőként is alkalmazzák orvosi terápiákban magas gyomorsav esetén. Esetleges mellékhatásai pedig a székrekedés, gázképződés, ritka esetben hányinger, étvágytalanság, és nagyon ritka esetben allergiás reakció is előfordulhat. A túlzott kalciumbevitel 2000-3000 mg/nap-nál kezdődik, ennyit például 2,5 liter tej tartalmaz vagy 2,5 teáskanálnyi tojáshéj por.

 Mellékhatása mindennek van, ami hat is. Akinek sok a gyomorsava, annak érdemes lehet a tojáshéjjal próbálkoznia, természetesen mértékkel. A videóban hozott példa, hogy kenyérféléket dúsítsunk vele, szerintem egy nagyon okos felhasználási mód azok számára, akik kalcium pótlásra vágynak és persze maguk sütik a kenyeret… :) Így a szervezetünkbe fokozatosan egy kis kiegészítő mennyiséget juttathatunk kalciumból.

Kalciumot egyébként számos mindennapi alapélelmiszerünk tartalmaz, úgymint a tejtermékek, hüvelyesek, zöldségfélék, magvak. 2,5 dl tejben például közel 300 mg van, ami ugye csaknem egyharmada az ajánlott felnőtt napi szükségletnek.

Ezen a linken találhattok egy megbízható listát néhány fontosabb élelmiszerünk kalciumtartalmáról. Arról már mindenféle eredmény született, hogy tejtermékekből jobban szívódik-e fel a kalcium, vagy sem. Erre most szándékosan nem térnék ki, mert egy külön cikk lenne ezeket kiválogatni, de ígérem, visszatérünk még erre. A tejről itt már volt korábban is szó, és lesz is még. Azt azért kijelenthetjük, hogy ha valaki nem fogyaszt tejtermékeket akár egészségügyi, akár életmódbeli okok miatt, annak hasznos lehet elgondolkodni a kalcium kiegészítésen egyéb forrásokból, és odafigyelni jobban a növényi eredetű kalciumforrásokra.

A kalciumbevitel és a vesekövesség közötti kapcsolat szintén egy külön téma, erre hamarosan visszatérünk. Mindenesetre, akinek már volt veseköve, vagy hajlama van rá (például már előfordult a családban), annak érdemes kordában tartania a kalciumfogyasztását. Veseköves embereknek például napi 500-800 mg-nál nem ajánlott többet fogyasztani. Ezt a mennyiséget pedig mondjuk fél liter tej fedezi is. A kalcium-oxalát és kalcium-foszfát típusú vesekövek kialakulásában ráadásul nemcsak a túlzott kalcium bevitel, hanem a fokozott kalcium ürítés is befolyásolja.

Ami a lényeg: tojáshéjból kalcium-kiegészítőt csinálni egy jópofa és hasznos dolog. Ráadásul olcsó. Érdemes kipróbálni, de inkább dúsítsuk vele az ételeinket, semmint lenyeljünk egy nagyobb adagot egy pohár vízzel. Akinek magas a gyomorsava, annak pedig lehet, pont az utóbbi verzió tud segíteni savlekötőként, de azért nem árt konzultálni erről a háziorvossal - már csak azért is, mivel a kalcium és egyes gyógyszerek kölcsönhatásba léphetnek egymással.

[1] Józsa László: Fogápolás, fogbetegségek és fogászati beavatkozások az ókorban. Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009), 44.

[2] Fügedi Márta: A gyermek a matyó családban (Borsodi Kismonográfia 29. Miskolc 1988), 41.

[3] Vajkai Aurél: Egy kéziratos orvosló könyv. Antall József – Buzinkay Géza szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 7-8. (Budapest, 1975), 250.

[4] Bene Zsuzsánna: Adatok a népi embergyógyításhoz a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Felsőzsolca,Sajópálfala és Arnót községekből. In.: Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1964), 111.

[5] Ratkó Lujza: Jeles napok és dramatikus hagyományok egy nyírségi faluban. A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 37-38. - 1995-1996 (Nyíregyháza, 1997), 247.

[6] Matkó László: Debrecen-Hortobágy étkezési szokásainak vizsgálata. A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992), 371.

[7] Dorogi Márton: A csont, a szőr, a toll, a tojáshéj és a trágya felhasználása a Hajdúságban és a Nagykunságban. Ethnographia LXXXIX (1978) 586-599, 594.

[8] Szabó László - Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza I. 1. (1974), 211.