Ősi édesítőszerünk: az ólom

Gyakran nevezik az írások az ólmot a világ első mesterséges édesítőszerének, mellyel a múltban kevésbé részletesen az Indexen is foglalkoztak. Az antik Rómában vették észre, hogy az ólomból készült illetve ólommal bélelt edényekben tárolt bor édesebbé lett a más edényekben tároltaknál. A hatás még fokozódott is, ha bort felforralták az edényben. A kémiai reakció révén ugyanis a borban megjelent az ólom(II)-acetát, azaz az „ólomcukor.”

lead_electrolytic_and_1cm3_cube.jpg

Ó, lom, mért vagy te lom? Tagadd meg atyád, dobd el vegyjeled!

Az igencsak mérgező vegyületet olyannyira kedvelték a római előkelőségek, hogy hamarosan a lakomák elengedhetetlen tartozéka lett, az őrület és a halál mézeként csepegtették ínyencfalatjaikra. Sokan úgy vélik, hogy a hírhedt Caligula és Nero őrületében is szerepet játszhatott a mérges nedű élvezete – és meglehet ezt már maguk a rómaiak is sejtették, de ahogyan ma mi is gyakran fittyet hányunk az alkohol közismert káros tulajdonságaira, úgy ők is a divatot és élvezetet választották az egészség és józanság helyett.

800px-amphore_marseillaise_iii-_iie_si_cle_avant_j_c.jpg

Egy antik boros amphora Marseilles közeléből

A rómaiak az ólmot Saturnus és Neptunus, a tengeristen fémjének tartották. Neptunus háborgó, kiszámíthatatlan szeszélyes isten, márpedig az ólommérgezés is hasonló tüneteket eredményez, míg Saturnus nevéhez az egyik legzabolátlanabb ünnepség, a saturnalia kötődött.

saturnalia_by_antoine_callet.jpg

Antoine Callet: Saturnalia (1783)

Mielőtt bárki kinevetné a római őrületet, jobb, ha tudja, hogy az ólomcukor élvezete még napjaink borkóstolóin is szerepet játszik – bár szerencsére mind csekélyebb mértékben. Egy 2004-es magyar tanulmány szerint még mindig kimutatható a nehézipari szennyezés és az ólmozott benzin hatására e "kellemes vegyület" borainkban – ezekben az esetekben magáról a szőlőszemekről kerül a fém az italba. A 2000-es évek elején ugyan betiltották az ólmozott benzin használatát, ám a hosszú-hosszú éveken át tartó használat még sokáig alkalmat kínál számunkra, hogy a sommelier-t megszégyenítő módon fedezzük fel a gyümölcsös árnyalatok mellett az ólomcukor finom aromáját.

3285727159_bed187ed66_b.jpg

Máig kísért az ólmozott üzemanyagok szelleme

Bár az ólom mérgező tulajdonságai igen régtől ismertek, ahogyan az üzemanyaggyártókat se igen rettentette el mindez, úgy a borhamisítók se igen zavartatták magukat ilyen apróságoktól. Különösen nagy divatja volt kis hazánkban az ólmozott boroknak a 18. században. Mátyus István 1782-ben megjelent híres Diaeteticájában azt írja erről a csalásról, hogy

harmadik s legátkozottabb eszköz a savanyú borok édesítésére a fekete ón és az ebből készült nádméz. (Fekete ón volt az ólom régi neve; a mai ónt (stannumot) fehér ónnak nevezték akkor - a szerző.) Megolvasztják a fekete ónot vagy glétet erős borecetben és ezt együtt a bor közé elegyítik. Ezektől a matériáktól csudaképpen megédesül a bornak savanyú sava. Weber egy hollandustól maga hallotta beszélleni, hogy ő a spanyol és francia borral kereskedőknek esztendőnkint egynéhány mázsa ón-nád- mézet szokott átküldeni. Számtalanok a példák mind az orvosok írásaiban, mind egyéb históriákban, miként vesztek el az eféle glétes vagy ónos borokkal való élés miatt seregenkint és egész háznépenkint az emberek. Nevezetesen megjegyzették erről a gonoszságról az 1694—96-ik esztendőket, amikor Svéviában, Wirtembergában emiatt kegyetlen szörnyű kínos szívfogódásokkal és vergődésekkel, tagoknak elerőtlenedésével és reszketegségével, inak szakadásával egybekötött kóliká- ban, mint valami pestisben, egymásra holtak a borral élő emberek, ahonnan az németül Weinkrankheit, bornyavalyának is neveztetett vala.

1796-ban meg Wintert Jakab, a pesti egyetem vegytan-tanára írja, hogy a bornak ilyen hamisítása ismét nagyon lábra kapott a magyar kocsmárosok között és Pesten kapható rácürmös majdnem mindig ólomcukorral van édesítve.

matyus.jpg

Mátyus István: Diaetetica

1803-ban egy „Néma Mester“ című könyvecske jelent meg Szeged városában, melynek névtelen szerzője azt ajánlja a bortermelő magyaroknak, hogy 3-4 font fekete ónt tegyenek a mustba, biztosan édes marad.

schuster.jpg

Az ólom káros voltáról vall Schuster János is „A' méreggel megétettettek, és láttzatós halálban lévők meg-mentése” című munkájában (Kassa, 1821)

A 19. században és a 20. század elején országszerte az volt a szokás, hogy a borosüvegeket vízzel és ólomsörétekkel tisztogatták.

Már most az olyan palackokban, melyeknek a feneke kúpalakúlag nyomul be a palack üregébe, több-kevesebb sörét beszorulhat a kúpig az edény oldala közti szűkületbe, a sötétszínű palackokban ezt nem igen veszik észre s a sőrétek esetleg hosszú időn át ott maradnak, a bornak savai pedig lassacskán oldják az ólmot.

lead_ii_acetate.jpg

"Ólomcukor"

Egy 1928-ban ránk maradt tanáccsal zárnánk ólmos nehézségűre sikeredett írásunkat:

Az ólomcukrozás a magyar boroknál ma már teljesen kizárt dolog, de a külföldi, márkátlan és exotikus nehéz borok még mindig joggal gyanúsak. A magyar fogyasztóközönség ízlése az utolsó pár évben veszedelmes elhajlást mutat az édes és nehéz exotikus borok felé, tekintet nélkül azok egészségtelen voltára és nem egy eset, amely a külföldi borok után támadt rosszullétből orvosi kezelés alá jutott, igen sok jogos gyanút támasztott a külföldi borok ólomcukrozása iránt. - Vendéglősök Lapja, 1928. március 5.

Balázs

Nem volt elég? Még több táplálkozástörténeti érdekességet találsz facebook-oldalunkon

 

Forrás:

Murányi Zoltán: A borok fémtartalmáról. Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Chemiae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis: Nova series; Tom. 31). 17-21.

Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 2. (Budapest, 1932).

Kép: wiki, flickr

A bejegyzés trackback címe:

https://napitaptudas.blog.hu/api/trackback/id/tr4014600202

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

midnightcoder2 2019.02.04. 12:20:27

Az hagyján. De ha jól tudom, az akkori dokik a higanyt adtak a betegeknek hashajtónak. De az antibiotikumok elõtt mintha a szifiliszt is valami nehézfémmel kezelték volna. A régi táplálkozástudomány/orvoslás mai szemmel elég hátborzongató dolog. Persze, 300 év múlva jó eséllyel ugyanígy látják majd az akkori emberek a mai helyzetet is.

Ződ2000 · http://egzostive.com 2019.02.04. 12:36:22

Remek kis poszt, mintha a sógoréknál lett is volna valami komoly botrány pár évtizede is, csak ők valami mással (fagyálló?) édesítettek.

Elég durva botrány lett belőle, jó hogy ezek manapság már gyors(abb)an kiderülnek...

i.a.p. · http://napitaptudas.blog.hu/ 2019.02.06. 15:31:45

@midnightcoder2: Igen, a higany igazi mindenes gyógyszer volt még a 19. században - szegény Abraham Lincoln is tudna erről mesélni. Szifiliszre is alkalmazták a higany-terápiát.

serteperte74 2019.02.12. 07:45:40

@midnightcoder2: Talán a Salvarsanra gondol.Az arzéntartalmú volt, viszont hatékonynak bizonyult a szifilisz ellen.

serteperte74 2019.02.12. 07:57:44

@Ződ2000: Az osztrákok valóban etilénglikollal édesítettek 1985-ben, de az alkoholhamisítást a csehek maxolták ki 2012-ben, amikor vodkát gyártottak ablakmosófolyadékból, Alsóhangon 36 halálos áldozata volt a projektnek, de lehet hogy több, én addig követtem..

Kövesd a táptudatokat Facebookon!

A csapat

 

Papp Andrea
szerző, gasztrobiológus

Kedvenc alapanyag: gombák
Kedvenc étel: anyukám lebbencslevese

 

_____________________________________

Nagy-Lackó Balázs
régész, néprajzkutató

A táplálkozástörténeti témák és a népi táplálkozással kapcsolatos cikkek felelőse.

Kedvenc alapanyag: articsóka
Kedvenc étel: az otthoni vasárnapi tyúkhúsleves

 

_____________________________________

 Zsignár Attila
lektor, szerkesztő

Első osztályú troll távoltartó és ötletelő társ.

Kedvenc alapanyag: csicseriborsó
Kedvenc étel: görög saláta

_____________________________________

 Papp András
lektor, szerkesztő 

Első osztályú troll távoltartó és ötletelő társ. 

Kedvenc alapanyag: az általam gyűjtött gombák
Kedvenc étel: kapros-tejfölös zöldbableves kolbásszal

Címkék

#health2018 (1) adalékanyag (4) agrookologus (1) állattenyésztés (1) allergia (1) azsiaikaposzta (1) bélflóra (3) bio (2) biológia (20) cékla (1) coca-cola (1) csíra (1) csíráztatás (2) cukor (23) diéta (1) E-szám (1) édesítők (9) egészség (49) élelmiszerbiztonság (3) elhízás (1) erdekes (2) érdekes (81) eritrit (2) ételek (14) étrend (2) evolúció (1) extrém diéta (12) extrém gyümölcsök (1) fahéj (1) fehérje (9) fehérjés-zsíros (23) fehér kenyér (2) fenntarthatóság (19) fogápolás (1) fogorvos (2) foltok (1) folyadékbevitel (1) főzés (1) gabona (2) gasztrobiologia (1) gasztronómia (10) glikémiás index (5) glikogén (2) glükóz (4) glutén (4) gomba (1) gombatoxin (1) health2018 (1) hormonok (1) hús (6) infografika (1) interjú (2) kalcium (1) kalória (4) karantén (1) keményítő (3) kihívás (2) kókuszolaj (2) koleszterin (5) koronavirus (3) kovasz (1) kutatás (1) laktóz (2) leptin (1) leptinrezisztencia (1) low-carb (1) magyar (2) Marics Balázs (1) méregtelenítés (1) mese (1) mezőgazdaság (1) mikrobiologia (1) mitegyek (1) napitaptudas (1) napraforgóolaj (1) növényi alapú (1) nyílt levél (1) omega-3 (5) otthonmaradok (1) oxálsav (1) paleo (9) pálmaolaj (1) pH (1) rák (2) recept (2) régészet (4) spenót (1) spórolás (1) sport (1) sportolók (1) sporttáplálkozás (1) svajc (1) szénhidrát (14) szezonalis (1) szezonkert (1) takarmánytermesztés (1) találós kérdés (1) táplálkozástudomány (1) tej (5) telítetlen zsírsav (1) telített zsírsav (2) teszt (6) történelem (8) vega (1) vegán (1) vegetáriánus (1) vendéglátás (2) vendégposzt (1) vesekő (1) vita (1) vitamin (11) vizelet (1) x-aktak (1) xilit (3) zöldség (1) zöldség-gyümölcs (17) zsír (6) zsír/olaj (6) zurich (1) Címkefelhő
süti beállítások módosítása
http://napitaptudas.blog.hu/