Valóban egyre betegebbek vagyunk egy-egy élelmiszercsoport miatt? A növekvő gluténtartalom tesz minket tönkre? Vagy a tej, melyet csak mi, emberek fogyasztunk felnőtt korban is?
A táplálkozással összefügg számos betegség; egyes emberek kevésbé, mások jobban tolerálnak bizonyos ételfajtákat, stb. Újabban megy a pánik, hogy vagy a húsevés, vagy a gabonák, vagy épp a tejtermékek, de akár a cukor miatt nagyon rossz nekünk. Egyre kényesebbek vagyunk arra, milyen táplálékot vagyunk hajlandóak megadni a testünknek, és mitől óvjuk minden áron. Na de mennyire van okunk a pánikra?
(Ne ijedjen meg senki a sok diagramtól, könnyen átjön a lényeg.)
Korábban halnak az emberek, mint „anno”?
Nagyon nem. Sőt, egyre csak nő a várható élettartamunk, és a jövőben is nőni fog. Ráadásul itt Európában jelenleg és a jövőben is jóval magasabb lesz a várható élettartamunk, mint a világ lakosságának általános várható életkora.
A születéskor várható élettartam növekedése 1960-tól 2050-ig. Mi ott fent a narancssárga vonalhoz tartozunk, tehát átlagosan hosszasabb életre számíthatunk mint mondjuk Afrikában vagy Ázsiában. (forrás)
Csökken a számunk?
Nem, sőt egyre csak nő… Valahogy se a tej, se a hús, de még a glutén se akart eddig megnyirbálni minket, de a szénhidrátoknak sem sikerült annyira elhízottnak tenniük testünk, hogy már szaporodni se tudjunk.
Ha megnézzük a kék görbét, láthatjuk, hogy szaporodunk mint a gomba, sikeresen növekszik a fajunk egyedszáma, ráadásul ez a jövőben is csak nő és nő. (forrás)
Összességében elmondhatjuk, hogy fajunk összes populációja, a Föld minden szegletében talált olyan táplálékforrást, amivel hosszabb ideig élt és több életképes utódot szült. Nem volt az a fehérliszt, se az a hüvelyes, vagy az a növekvő glutén-mennyiség ami legyűrt volna minket. Egyszerűen sikerül úgy táplálkozzunk, hogy tovább éljünk, mint elődeink, „szaporodjunk és sokasodjunk”. Azt azért hozzátenném, hogy természetesen nemcsak a táplálkozásunk, hanem a fejlődő egészségügyi, társadalmi, kulturális, oktatási, szociális stb. rendszerek is sokban hozzájárulnak fajunk sikereihez. Kiemelném a védőoltások fontosságát, mivel pár igen súlyos járvány azért rendesen megtépázott minket, amiket, hála nekik, sikerült visszaszorítanunk.
Hol voltunk ahhoz képest k.e. 20000-ben ehhez képest ahol most vagyunk? Csak az elmúlt 500 év alatt 15-szörösére növekedet a létszámunk. Valamit nagyon jól csinálunk...
Betegebbek lennénk, mint az elődeink?
Az emberek korábban haltak a múltban, mint most. Az orvostudomány az utóbbi 200 évben érte el azt a fejlettséget, hogy diagnosztizálni tudjunk betegségeket, és feltérképezzük a kórfolyamatokat. Valaki mondjuk a középkorban puffadt, mert mondjuk allergiás volt a gluténre, honnan tudták volna diagnosztizálni? Miért ne léteztek volna táplálékallergiák, intoleranciák régebben is? A mai fejlettség mellett rengeteg táplálkozással összefüggő betegséget fel tudunk térképezni, amelyek (legfeljebb eltérő arányban) korábban is jelen lehettek. És most hirtelen mindenki megijedt, hogy léteznek emberek, akik allergiásak a szójára, vagy éppen a glutén miatt van problémájuk. Kész hitrendszereket gyártunk a köré, hogy épp a gabonák vagy a tejtermékek tették-e ezt velünk, holott minden rendben van. Csak valaki ezt valaki azt tolerálja kevésbé.
Még hozzátenném, hogy több száz, több ezer évvel ezelőtt nagyobb valószínűséggel meghalhattunk volna egy szimpla ételfertőzés vagy ételmérgezés miatt, mire kialakulhattak volna a helytelen táplálkozással összefüggő időskori megbetegedések...
Az ipar mindig jó bűnbak
Hiába van rengeteg új adalékanyag, késztermék, gyorséttermi kaja, senki sem tart pisztolyt a fejünkhöz, hogy együnk hetente/naponta junk foodot, vegyük meg a zacsis levest, vagy akár a krémes kekszeket. Nagyon rossz kommunikációnak tartom, hogy az elhízásért, cukorbetegségért az élelmiszeripar felelősségét túlhangsúlyozzuk. Ez a problémák hárítása. A saját egészségemért elsősorban én tartozom felelősséggel. Természetesen az élelmiszeriparnak is felelőssége van abban, hogy milyen termékeket gyárt és azt hogyan reklámozza. De mégiscsak azt gyártják le, amit valaki meg is vesz, és az, hogy mit fogyasztunk az előállított táplálékokból, megint csak rajtunk múlik elsősorban. Szabadon eldönthetjük, miből mennyit és mikor eszünk (kivéve az emberiség 1/8-adát, tegyük hozzá). Inkább örüljünk annak, hogy annyi élelmiszerünk van, hogy mindig akad mit kidobni a kukába…
Szerinted a termékek hány százaléka "szemét"?
Inkább ezekkel foglalkozzunk, mintsem a gabona-, tej- vagy gluténellenes mítoszgyártással:
- Hogy a világnak ezen a felén jóval többet és egészségtelenebbül eszünk, mint azt célszerű lenne. Ez a mi nagy bajunk.
- Hatalmas mértékű az élelmiszer túlfogyasztás és pazarlás. Hogy amíg mi itt „kényeskedünk”, a világon minden 8. ember a mai napig is éhezik.
- Tök jó, hogy mennyiféle fehérjeport lehet kapni, és kutatják is, hogy a kimondottan nem életbenmaradási feltételként, hanem lássuk be, kvázi hobbiból művelt testépítés céljából bevitt radikálisan sok fehérje ártat-e majd a vesénknek (tipikus first world problem), de évente 6 millió ember hal meg az elégtelen fehérje- és energiabevitellel kapcsolatos alultápláltság miatt.
- Egyáltalán hogyan fogjuk a jövőben táplálni a folyamatosan növekvő embertömeget a Földön?
Az egyes élelmiszercsoportok kollektív bűnösségét hirdető táplálkozási irányzatok „még nem alkalmazkodtak hozzá a génjeink” kezdetű érveit külön lenne és lesz érdemes tárgyalni. Lényegében: meredek kijelentések. Az viszont biztos, hogy nagy segítséget jelentene az egyéni genetikai alapú tanácsadás: a jövőben eléggé hozzájárulhat az egészségünk hosszú távú megőrzéséhez. Érdemes kicsit nyitottabbnak és alapszinten racionálisan tájékozottabbnak lenni az olyan dolgokkal kapcsolatban, amiben benne van valahogy a „gén” szó. Legyen az akár géntérkép, de akár genetikai módosítás (utóbbihoz főleg azért kellene realisztikusan hozzáállni, hogy jusson mindenkinek elegendő kaja).
Hajlamosabbak vagyunk elhinni, hogy a cukor rákot okoz, a gabonák lyukakat fúrnak a belünkben, minthogy egy adott definíció szerint GMO-tartalmú élelmiszernek nem feltétlen vannak egészségügyi kockázatai. Fura…
Akarjunk tisztában lenni azzal, hogy számunkra mi az egészséges, és mik azok az élelmiszercsoportok, amiket nekünk éppen kerülnünk kell! Ezek teljesen jogos igények. Fogadjuk el, hogy senki sem kevesebb attól, ha mondjuk allergiás valamire, és teljesen felesleges elméleteket gyártani egy-egy allergiát okozó anyag közveszélyességéről. Kicsit alázatosabban álljunk fajunk táplálékaihoz, és ha felelősen megtehetjük, élvezzük a sokszínűségüket.
Táptudás előadások:
Fenntartható táplálkozással kapcsolatos tippek: Felelős Gasztrohős
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Munyi cica 2017.04.02. 15:36:06
rakgyogyitas.hu/az-emberek-fele-rakbeteg-lesz/
24.hu/tudomany/2016/12/15/egyre-tobb-a-cukorbeteg-magyarorszagon/
És ez mind csak attól van, mert tovább élünk vagy nem mozgunk és sokat eszünk?
Lehet, hogy arányaiban is több a cukor- és rákbeteg, mint régen volt. Persze lehet, hogy ők többet mozogtak, keveset ettek és rövid ideig éltek. De a fiatalkori cukor- és rákbetegség arány is nő.
A másik az, hogy az éhezők gondját az nem oldja meg, hogy mi itt eszünk valamit vagy nem. Semmit nem befolyásol a mi "kényeskedésünk" vagy "mindenevésünk" a világ éhenhalási statisztikáján. Azon csak az változtatna, ha nem születne annyi gyermek. Tökmindegy mondjuk Etiópiában, hogy én eszek-e húst vagy fehér kenyeret vagy nem. Attól még ugyanannyian fognak éhen halni.
Stenonis 2017.04.02. 21:46:16
100 évvel ezelőtt nem ismerték az antibiotikumokat.
Szóval egy csomó ma könnyen kezelhető betegség halálos volt.
Továbbá a diagnosztika és a statisztika sem volt a helyzet magaslatán. A legtöbb esetben nem jegyezték fel a gyermekkori halálozás okát. Ezért nem tudjuk, hogy akkor, az egyébként is 50% körüli gyermekhalandóságból mennyi volt a rákos eredetű. Az Úr adta, az Úr elvette.
A felnőtteknél hasonló volt a helyzet. Ha 40 évesen valaki meghalt, az teljesen természetes volt. A lakosság jelentős részének egyszerűen nem volt pénze orvosra. Megbetegedte, megkapták az utolsó kenetet és meghaltak. Senkit sem érdekelt/nem tudta megmondani, hogy pontosan mi volt a halál oka.
kvadrillio 2017.04.02. 22:51:54
kvadrillio 2017.04.02. 22:54:14
Terézágyú 2017.04.04. 13:14:41
Ez nem igaz.
Igen, vadon aránylag kevés lehetősége van egy állatnak, hogy tejet igyon, de a háziasított állatok nagy része simán issza a tejet, minden külön szoktatás nélkül is.
Még a tehén is megissza a saját tejét!!! (tapasztalat)
elvagyok 2017.04.04. 22:02:59
1. A feltett kérdésnek semmi köze a mellékelt grafikához. Ennyi erővel azt is lehetett volna kérdezni:
- A légszennyezésnek van kedvezőtlen hatása az emberre?
- Ó dehogy, hisz látni, egyre idősebbek az emberek, be kell zárni, aki ilyet állít... :-))
2. Ez is rém erőltetett, de az igazi nagy csattanót a grafhoz csatolt magyarázó szöveg rejti: a piros vonal nem azt mutatja kedves iap, hogy éves szinten átlagosan 2,1%-kal nő a populáció, hanem azt mutatja, hogy a növekedés üteme az 1960-1970-es években 2,1%-kal érte el a CSÚCSÁT, s azóta, megjegyzem szerencsénkre, folyamatosan csökken, azaz a piros vonal a növekedés dinamikáját mutatja - ha nem így lenne, akkor egy vízszintes vonalat látnánk... :-))
A többire nem is reagálnék, döbbenet ez a cikk, nem tudom eldönteni, hogy ez most árpilisi tréfa akart lenni 1 nap fáziskéséssel vagy komolyan gondoltad...