Van-e a tejfogyasztásnak felső határa? Egyáltalán mennyi tejterméket érdemes elfogyasztani egy nap? Férfiak különösen figyeljenek!
Napi fél liter tej, vagy ennek megfelelő kalcium tartalmú tejterméket érdemes elfogyasztanunk egy nap az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet ajánlása alapján. Ezzel egyébként több mint felét le is tudjuk a felnőttek számára ajánlott 1000 mg-os napi kalciumszükségletnek.
Egy kis segítség belőni, hogy tudjuk éppen mennyi kalciumot is fogyasztunk el tejtermékekkel (aki követ minket Facebook, azoknak ezek a képek ismerősek lehetnek):
Természetesen van az egyes termékek között szórás, és kis mértékben a zsírtartalom is befolyásolja, de átlagosan ennyi kalcium van 1 pohár tejben.
Ezek átlagol értékek, nem óriási a szórás az egyes termékek között. Azért sajtok esetében a kemény sajtokban valamennyivel több kalcium van, a parmezánban van a legtöbb.
A héten épp a kalciumról beszélgettünk Facebookon, és jött is egy jogos és érdekes kérdés. Lényegében arra volt kíváncsi az olvasó, hogy: ha 1 liter tej fedezi a napi 1000 mg-os kalciumszükségletet, akkor ajánlható-e napi 1 liter tejet elfogyasztani? Illetve van-e egyáltalán felső határa a tejivásnak?
Nos, szerintem eleve mindennek van egy felső határa, így utána olvastam pár dolognak, a tejnél vajon hova lövik be ezt a határt a tények és a tudósok.
A tejben található laktóz nem emeli meg túlságosan a vércukorszintet: a tej glikémiás indexe alacsony. Mégis relatíve magas az inzulin kiválasztás tejfogyasztás után. A magas inzulinválasz vélhetően a tejben is megtalálható inzulinválaszt okozó aminosavaknak és magának a laktóztartalmának köszönhető. Ennek fényében: túlsúllyal, a cukorbetegséggel, inzulinrezisztenciával küzdőknek érdemes kiemelt figyelmet fordítani a mennyiségre. Ettől függetlenül semmilyen orvosi, tudományosan igazolt oka nincs annak, hogy ezek az emberek elhagyják a tejfogyasztást. Figyelembe véve a tej előnyeit, érdemes inkább más magas inzulinkibocsátást kiváltó élelmiszereket pihenőpályára tenni, úgy mint cukros sütik, üdítők. Azt se feledjük, hogy tejtermékekből kell a cukrozottakat előnyben részesítsük.
A tejben nagyon sok minden van, és igen, hormonok is vannak benne. Ezek miatt a hormonok miatt azonban nincsen tiltólistán a tejfogyasztás, mivel nincs meggyőző tudományos érv és bizonyíték amellett, hogy a tej és annak hormontartalma önmagában negatívan hatna az egészségünkre, például növelné egyes rákok kialakulásának kockázatát. A prosztatarák kialakulása a megfigyelések szerint valóban gyakoribb nagy tejtermék fogyasztó férfiak körében. Egyelőre azonban nem tudjuk az e mögött rejlő pontos okokat.
A tejtermékek egészségügyi hatásaival foglalkozó szakirodalom nagyon diverz. Azt, hogy egyes kutatások alapján veszélyes-e tejet fogyasztani vagy pont, hogy egészséges, sokszor sajnos nagyban meghatározza a szerzők személyes érzülete/véleménye a tejfogyasztásról. Pl. eleve a tejfogyasztás ellen kampányol valaki, és kiélezi a kutatásait a veszélyekre.
Idézve az Authority Nutrition álláspontját:
Tanulmányok azt mutatják, hogy a magas tejtermék-fogyasztás növeli a prosztatarák kockázatát.
Ugyanakkor a tejtermékek lehet, hogy csökkentik a vastagbélrák kockázatát.
A többi ráktípus esetében az eredmények még ennyire sem egyértelműek, de általánosságban nem utalnak negatív hatásokra.
Vegyük figyelembe, hogy a hozzáférhető adatok megfigyeléses kutatásokból származnak, tehát nem szolgálnak abszolút bizonyítékkal.
Mindenesetre jobb félni, mint megijedni. Fogyasszunk mérsékelt mennyiségű tejterméket és alapozzuk étrendünket változatos, friss és teljes értékű élelmiszerekre.
Az ilyen „ne igyunk tejet, mert nem alkalmazkodtak hozzá a génjeink” típusú érvelések pedig több sebből is véreznek, ugyanis ezek a genetikai dolgok jóval összetettebbek, mintsem ezt így ki lehetne jelenteni. Teljesen egyéni, hogy ki mennyire tudja emészteni például a tejfehérjéket, amiben igen, van (egyéni) genetikai tényező is, de számos más dolog is befolyásolja, például az emésztőrendszerünk állapota úgy általában.
Tudom, hogy sok embernek van személyes etikai álláspontja a tejtermékek fogyasztásáról. Viszont sokunkat nem zavar, hogy egy másik faj mirigyváladékát fogyasztjuk. Azzal az érvvel, vagyis inkább gondolatmenettel sem tudok mit kezdeni, hogy ha jönnének az ufók, és karámba terelve fejnék állapotos nőstény egyedeinket, mi lenne… Azt viszont tény, hogy az állatvilágban számos példa van arra, hogy az egyik faj a másik faj által termelt váladékokat, egyáltalán anyagokat fogyasztja. Különben jöhetnek ideológiai és etikai alapú kommentek is, csak tartsuk tiszteletben a másik véleményét!
Azzal kapcsoltban, hogy hasonló körülmények között élő tehenek tejét vásároljuk-e, vagy ennél parább körülmények között élőkét élőkét, szerencsére igenis van választásunk. :)
A lényeg: ha egy nap ledöntünk egy liter tejet, az nem a világvége. Azért rendszeresen nem ajánlott ennyit fogyasztani. Hivatalosan nincs kikiáltva felső határa a tej- és tejtermék fogyasztásnak. Ha átlagolva nézzük az ajánlott napi fél liter tej, vagy 2-3 adag tejtermék egészséges emberek számára biztonságosnak mondható.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
elvagyok 2017.02.26. 22:01:56
Egyes kutatások arra jutottak, hogy nagyon nem mindegy, hogy milyen forrásból jutunk tejhez (szabadon legelésző vagy hormonkezelt állatok tejét fogyasztjuk), illetve mekkora ezen tejeknek a zsírtartalma. Utóbbi azért fontos, mert az ösztrogén, amelynek nagy mennyiségben való fogyasztása a nők esetében komoly kockázati tényezőt jelent a pl. mellrák kialakulásában, a tejzsírban halmozódik fel, a többi kitalálható…
Ezen túlmenően nem mellékes körülmény, hogy a tejben egyéb növekedési faktorok is megtalálhatóak, amelyek szintén kedvezőtlenül hatnak a szervezetre – ezen téma önálló posztot érdemelne szerintem.
A „megengedett” (1-2 adag) mennyiség már önmagában is problémákat okozhat hosszútávon, ráadásul nem is tudni, hogy egyéb táplálék formájában (gondolok itt az iparilag előállított élelmiszerekre) mennyi hormon juthat a szervezetbe, azaz ami biztonságosnak „tűnik”, már lehet, hogy messze nem az…
A kalciumról annyit jegyeznék meg, hogy a D-vitaminnal valóban javul a felszívódása, a baj csak az, hogy döntően nem a csontokba, hanem a lágy szövetekbe fog lerakódni, egyik kedvenc helynek számít az erek fala. Ezt úgy lehet elkerülni, legalábbis a legfrissebb kutatások szerint, hogy k2 vitamint kell szedni mellé - ha benéz valaki a gyógyszertárakba, ezért lát K2+D3 vítamin készítményeket, illetve egyre több K2 vitamint, akár gyerekek számára is.
A D3 vitamin mellé pedig, magnézium is célszerű szedni. És egyre kérdésesebb, hogy kell-e egyáltalán kalciumot szedni, de persze ez már kuruzslás kategória, inkább nem is folytatom… :-))))))
Mindent egybevetve egész jó poszt lett, jól körül lett járva a téma, de az ajánlásokkal én óvatosabb lennék… :-)
Meleg Sándor · http://alimento.blog.hu/ 2017.02.27. 07:53:05
"a K-vitamin szerepet játszik a csontanyagcserében. A vizsgálatok heterogenitása miatt nehéz összefoglaló következtetést levonni. Egészséges, osteoporosisban nem szenvedőknél nem igazolták a K2-vitamin előnyös csonthatását. Osteoporosisban szenvedő betegek eredményei ellentmondásosak, töréscsökkentő hatás egyértelműen nem igazolt. A lumbalis BMD-re több vizsgálat szerint is gyakorolhat némi pozitív hatást, főként hatékony antiporoticus kezeléssel kombinálva, de egyes esetekben önmagában is."
www.osteoporosis.hu/docread.aspx?web_id=&r_id=3538353930&mode=2
A korral járó és a kortikoszteroidok indukálta osteoporosis diagnosztikus és terápiás protokollja – 2011
Ca bevitel: semmiképpen nem több napi kalciumbevitel, mint 1500 mg (nõk), illetve 1200 mg (férfiak).
A protokoll kitér a D3 vitamin pótlására (is) és a megfelelő (napi 30 per) napfény-expozícióra.A megfelelõ B12- és folsavellátottságra, a rendszeres testmozgás jelentőségére (A szintű evidencia!).
www.osteoporosis.hu/upload/osteoporosis/document/OP_dg_th_protokoll_2011.pdf?web_id=
Ebből levonja mindenki a tanulságot magának :)
elvagyok 2017.02.27. 09:32:32
Köszönet a linkekért, átolvasom őket...
DEKI 2017.02.27. 11:06:38
vanRob 2017.02.27. 13:10:02
Nagyjából itt tart a táplálkozástudomány. NE egyél zsírosat mer' meghalsz. Aztán kicsivel később: Nem eszel zsírosat? Meghaaaalsz.
A szervezet tudja, hogy mire van szüksége, az alatt pár százere évnyi evolócuiónak nevezett kalandban, volt ideje kialakítani. Az én szervezetemnek most éppen 1 jó csésze kávéra és egy kisebb szelet csokira van szüksége.
Mr Eggs · http://farmprojekt.blogspot.com/ 2017.02.27. 13:26:24
Azt hiszem ha megiszol napi 4-5 liter folyadékot akkor meghalsz, szóval azt hiszem az a felső határa.
i.a.p. · http://napitaptudas.blog.hu/ 2017.02.27. 22:03:18
Lényegében arról van szó, mintha fognál pár marék embert, és X ideig nyomon követnéd őket, figyelve hogy azalatt az idő alatt hányszor következik be egy adott betegség, és ezt összehasonlítod a táplálkozási szokásaikkal. Például 10000 emberből 24 év alatt azoknál fordul elő a prosztatarák leggyakrabban, akik a legtöbb tejet fogyasztották. De ezt rengeteg tényező torzíthatja, amiket nagyon nehéz mind kiszűrni. Pl. testmozgás gyakorisága, dohányzás, stb. Szóval ezért ezzel a mérési módszerrel óvatosan kell bánni.
Beer Monster 2017.02.27. 22:27:59
elvagyok 2017.02.27. 23:25:10
Miét kell olyan tanulmányra hivatkozni, ráadásul 1992-esre, amiről fogalmuk sincs, hogy mire jutott? Ezzel mit akartak bizonyítani?
Az 1998-as vizsgálattal kapcsolatban csak az a laikus kérdés merült fel bennem, hogy mi értelme volt a hormonkezelés és a minimális (!) D3 / k2 vitamin bevitel hatásait összevetni? Arra sem tér ki az anyag, hogy a hormonkezelésnek mégis milyen szövődményei lettek, milyen gyakorisággal...
Hogy fokozzák a tudományos jellegét a tanulmánynak, az ember nyakába zúdítanak egy csomó kutatási eredményt, de a lényeg szerintem elsikkad: sok esetben nem tudni, pláne kombinált vizsgálatok esetén, hogy milyen dózisokkal dolgoztak, milyen egyéb tényezőket vettek figyelembe, mértéke-e a D3 / K2 vérbeli koncentrációját (utóbbi mérése mintha komplikált lenne, csak ugye így meg nem tudni, hogy valóban elég-e 45mg K2), stb. Ezek azért lényeges kérdések, mert ezek tisztázása nélkül el sem lehet kezdeni annak vizsgálatát, hogy mire vezethetőek vissza az eltérő eredmények - na ez volna a lényeg, szerintem. Ez irányban egy lépés sem történt, sajnos.
Zárójelben jelezném,hogy az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) is elismerte, hogy a K2-vitaminnak fontos szerepe van a csontok egészségének megőrzésében.
www.lifeextension.com/magazine/2014/9/the-surprising-longevity-benefits-of-vitamin-k/page-01
A tanulmány ezt nem osztja. Nem lesz könnyű tanulságot vonni... :-)