Valóban óriási területet vesz igénybe az állattartás? Nagyobb területen termelünk takarmányt mint élelmiszernövényt?

Több helyen lehet olvasni, hogy a  föld lakható területének felét mezőgazdaságra használjuk, és ezen belül is az állattenyésztés körülbelül 77 százalékot foglal el. Ezek a számok azonban kicsit csalókák így elsőre. Már mások is pedzegették, hogy a földterületek óriási része elsősorban legeltetésre alkalmas. Most utánajárunk, hogy is van ez.

Az alábbiakban az Oxfordi Egyetem egy kutatócsoportja által üzemeltetett tudományos kiadó, az Our World in Data térképe látható. A képen a FAO 2015-ös statisztikái alapján, absztrakt módon szemléltetik, hogy mi mekkora földterületet foglal el. 

 (Livestock=állattenyésztés, Glaciers=jégmzők, Barren land=meddő terület, Freshwater=édesvíz, Cropland= szántóföld, jelen esetben csak az élelmiszer- és iparnövényeké, Shrub=cserjés, Forests= erdők, Build-up area: beépített terület)

Mint láthatjuk, a teljes földterület 7 százalékán termesztenek élelmiszer- és iparnövényeket, és 27 százalék hasznosítható állattenyésztésre. (Érdekes egyébként, hogy egy Líbia nagyságú terület van beépítve (épületek, utak stb.), és egy Mongólia méretű területen van édesvíz. Ez mindkettő nagyjából 1-1 százaléknyi földterületet tesz ki.) 

Ha nem számoljuk a jégmezőket és a meddő területeket (sivatag, sóssivatag, szikla), akkor valóban elmondható, hogy a lakható földterületek fele hasznosítható mezőgazdaságra, és ebből 77 százalék az, amit hasznosítunk vagy hasznosíthatnánk állattenyésztésre. 

Kicsit csalóka az a kijelentés, hogy a mezőgazdasági területek 77 százalékát az állattenyésztés foglalja el, ugyanis a mezőgazdasági területekbe beleszámolják a föld majdnem összes füves területét is (a parkokat, udvarokat azért nem). Azaz, olyan területeket, amelyek legeltetésre, kaszálásra alkalmasak, de nem szükségszerűen vannak ott tenyészállatok. A földterületek 60 százaléka egyébként csak ezekre a tevékenységekre alkalmasak. 

Jogos a kérdés, hogy mekkora területen termesztünk takarmányt az állatoknak. A FAO adatai alapján a szántóföldi területek 33 százalékán zajlik kifejezetten takarmánytermesztés. 

Az úgynevezett intenzíven művelt legelőterületeken (bár nem hagyományos szántóföldi művelés zajlik) a talajt gyakran trágyázzák és magkeverékeket is szórnak rá. Technikailag ez is takarmány-termesztésnek minősül, ám ezek a területek elenyésző méretűek a többi legelőterülethez képest. Leginkább az EU-ban, Észak-Amerikában, Japánban és Dél-Koreában lehet velük találkozni. 

Azt is érdemes észben tartani, hogy az élelmiszer- és iparnövény-termesztésben melléktermékként keletkező növényi részek egy hányadát is felhasználjuk takarmányozásra. Ennek mértékére megfelelő adatok híján most nem térnék ki.

A fentieket figyelembe véve átdolgoztam az Our World in Data térképét, és az állattenyésztésre alkalmas területeken bejelöltem, hogy mekkora az a rész, amit a szántóföldi takarmánytermesztés vesz igénybe. (Azaz ekkora területen termesztenek takarmánykukoricát, búzát, szóját, lucernát stb.)

Amint látható, ez a bolygó földterületeinek 3 százaléka, közel fele akkora terület, mint amit az élelmiszer- és iparnövény termesztés igénybe vesz. Ha csak a mezőgazdasági területeket nézzünk, ezeknek pedig körülbelül 9 százalékán zajlik szántóföldi takarmánytermesztés. Ha nem termesztenénk takarmányt, a szántóföldi területek közel egyharmadát nyernénk vissza. Azaz, nem kontinensnyi területeket, mint azt sokszor sugallják egyes húsfogyasztás ellenes mozgalmak. (Az iparnövénytermesztés egyébként a szántóföldi növénytermesztés területeinek csupán körülbelül 2 százalékát foglalja el.)

A füves területeketeknél például ilyen vidékekre kell gondolni:

Büszkeségünk, a Hortobágyi Nemzeti Park pusztasága.

Az USA hatalmas préri vidékei, ahol a cow boyok élnek. :)

Alpesi legelők.

Sztyepp vidékek Eurázsiában.

Szántőföldek végleges vagy időszakos megszüntetése után kialakult rétek, legelők.

Akkor most tenyésszünk csak kérődzőket, és álljunk rá a legeltetésre? Ez nem jó ötlet, a legeltetést is túl lehet tolni, ami sajnos jelenleg is megtörténik egyes helyeken.

Ami igen problémás, az az, hogy sokszor erdőségeket irtanak ki, hogy újabb legelőterületeket nyerjenek a gazdák. Elég csak a nemrég kirobbant Amazonassal kapcsolatos botrányra gondolni. Sok helyen a kaszálás és legeltetés épphogy szerves része a természetes ökoszisztéma fenntartásának. Azért azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ha egyes területeken nem legeltetnének, akkor cserjések és erdőségek is kialakulhatnának, illetve vannak olyan részek is amelyek túl vannak legeltetve. 

Izrael (jobbra) és Egyiptom (balra) határa. Az egyiptomi vidék túllegeltetett. 

Érdemes lenne megoldani, hogy inkább azokon a területeken legeltessenek, ahol eleve csak erre alkalmas a terület. (Azt gondolom, ez már valahol politikai és gazdasági kérdés…) Illetve annyi állatot eresszenek ki a pusztára, amennyi nem legeli meddő földdé a környéket. 

Akit érdekel, az alábbi térkép szemlélteti, hogy milyen arányban találhatóak állandó rétek és legelők. A szín annál erősebb, minél nagyobb százaléka állandó rét vagy legelő az adott területnek.

Az állandó rétek és legelők megoszlása 2014-ben.

Természetesen az állattenyésztés hatását nem csak a földhasználat határozza meg. A vízhasználat, a gyógyszerhasználat, a károsanyag kibocsátás mind-mind fontos tényezők. Érdekes például, hogy a legeltetéses és vegyes állattartásban jelentősen több metánt bocsátanak ki a kérődző állatok, mint az ipariban. Szerencsére nemrég cikkeztek arról, hogy a tehenek metánkibocsátása jelentősen csökken, ha egy bizonyos algát megetetnek velük, szóval ezzel a problémával lehet tudunk majd mit kezdeni. 

Mindent összevetve téves az a kép, hogy irdatlan mennyiségű földterületet foglalna el a takarmánytermesztés. Nyilván ettől még továbbra is azon kell munkálkodjunk, hogy kevesebb állatot és normálisabb körülmények között tenyésszünk. A túllegeltetés, valamint az újabb legelőterületek szerzése erdőírtással pedig nagyon nem oké. Ott, annyi és olyan élelmiszert kellene termelni, ami az adott környezetnek a legoptimálisabb.

Köszönöm szépen a Védegylet munkatársának, Réthy Katalin agroökológusnak a segítségét a poszt megírásához.

Források:

FAO (2012) Livestock and Landscapes LINK

Our World In Data: Yields and Land Use in Agriculture LINK

Steinfeld, Henning & Gerber, Pierre J. & Wassenaar, Tom & Castel, Vincent & Rosales, Mauricio & De haan, Cornelis. (2006). Livestock's Long Shadow: Environmental Issues and Options. FAO LINK

WWF (2016) Living Planet Report LINK