Egy igen elterjedt növényről van szó, aminek a gyökérgumója ehető. Az íze olyan, mint a manduláé és a a vízigesztenyéé, állaga az utóbbira hasonlít. Már az ókori Egyiptomban népszerű kultúrnövény volt, mára pedig hazánkban is megtalálható közönséges gyomként. Nem gyógyítja az anyámkínját is, viszont értékes alapanyag lehet.
A földimandula számos egyéb néven fut, úgymint tigrismogyoró, chufa, zulu mogyoró. Gyakorlatilag egy fűféle, a papyrus növény közeli rokona. 2-3 cm hosszú kis gyökérgumójaiért termesztik, mely gazdag szénhidrátokban és olajokban, így felhasználása igen sokszínű, még biodízel gyártásához is megfelelő.
Spanyol földimandula ültetvény
Mit tartalmaz a földimandula?
A növény elsősorban szénhidrátot és olajat raktároz a „mandulákban”. A spanyol dietetikai adatbázis alapján 100 g nyers földi mandula átlagosan 24 g olajat és 43 g a szénhidrátot tartalmaz. Ebben a mennyiségben mindössze 6 g fehérje, viszont 17 g rost van. Azért ezekben az adatokban is nagy lehet a szórás fajtától, földrajzi- és termesztési körülményektől függően. A vitaminok közül megtalálható benne némely B-vitamin, de igazán az E-vitamin tartalma kiemelkedő, azért némi C-vitamint is tartalmaz. Ásványi anyagok közül a kálium-, foszfor- és cink- és vastartalmát érdemes megemlíteni.
Hogy ezek a tulajdonságok mégis kinek és hogyan szolgálhatják az egészségét, azt nemsokára kifejtem, de előtte még merüljünk el a földimandula történelmi és néprajzi sajátosságaiban.
Milyen jó, hogy a blognak már van egy régésze/néprajzkutatója, így Nagy Balázs most is tud nekünk valami érdekeset mesélni a témában:
A magyar nép körében édes, ehető gumója révén mandulapaka néven ismerté vált növényt először az ókori Egyiptomban kezdték el termeszteni úgy hatezer éve (körülbelül ekkor házasították több-kevesebb sikerrel a macskát is), majd arab közvetítéssel jut el a középkor során Európába, előbb az Ibériai-félszigetre, majd Szicíliába – innen származik a növény latin elnevezése is: Cyperus esulentus. A 16. században már Magyarországon is ismert gyógynövény.[1] Hipokratész a palkát, mint a női terméketlenség elleni gyógynövényt említi az időszámításunk előtti ötödik században:
„(…) jó illatú ibolyagyökeret vágva és külön átszitálva, ugyanannyi palkát, végül is a kiáztatott anyagot mintegy gyurmát virágborral kell átitatni; ebből aztán olajfélét kell készíteni, és arasznyi lépharaszt-flastromra kenve, kis tokba behelyezve, hogy el ne illanjon, kell odatenni.”[2]
A gyógyászati használat emlékét őrzi, hogy megtalálható II. Rákóczy György gyógyszerei között is 1650-ben.[3] Feltehetően már ekkor is az édes gumók kerültek hasznosításra.
Manapság a fogyasztás mellett „üldözött” gyom is hazánkban, mely a 2000-es évek elején indult hódító útjára a Mediterrán vidékek felől előbb az ország déli végei felé – elsőként Somogyban[4] jelenik meg vad gyomként -, hogy ma már a Nyírségben is keserítse a felé kevésbé nyitott gazdák hétköznapjait.
A vad változat így néz ki virágzáskor
Mi van benne?
Sajnos sok életmód portálon, és reklámanyagban elég sok túlzó és félrevezető infó van a földimanduláról, ez se gyógyít mindent, és Hipokratész elméletét is, mint történelmi érdekességet tartsuk számon. Sőt, még a növénnyel foglalkozó szakirodalmakban is számos olyan hatásról lehet olvasni, hogy „véd a cukorbetegségtől, ráktól”, ilyen olyan dolgokat gyógyít. Én beleástam magam, vajon mire hivatkoznak a szerzők, viszont megdöbbentem, hogy ilyen jellegű hatásait soha senki sem vizsgálta, pusztán egymásra hivatkoznak az írók… Értsd, ezek pusztán szóbeszédek, nem valódi megfigyelések, kísérletek nehogy valaki elhiggye az ezekre épülő marketingszövegeket! Egyénként sem gondolhatja senki, hogy pusztán egy növény fogyasztása komplett betegségeket ellen védelmet fog nyújtani, vagy éppen elűzi azokat. Ettől függetlenül még értékes táplálék, és bizonyos diétákban jótékony hatása lehet.
Így néz ki frissen kihúzva a földből:
100 g nyers földimandula akár fedezheti a napi rostszükséglet felét (a napi szükséges rostbevitel felnőtteknél 25 g), ezáltal kiváló rostforrás. A magas rosttartalmú élelmiszerekből relatíve lassabban és egyenletesebben szívódnak fel a szénhidrátok. Emellett a rostok teltségérzetet okoznak, segítik az emésztést, és táplálják a bélflórát.
Rengeteg kalória van benne (407 kcal 100 g-ban!), szóval a fentiek ellenére például cukorbetegség, túlsúly, elhízás esetén nem célszerű túlzásba vinni a fogyasztását! Azért ilyen kalóriadús, mert sok benne az olaj.
Olajösszetétele az olívaolajjal közel azonos, E-vitaminból pedig tényleg sok van benne. 100 g nyers gumó fedezi is egy felnőtt átlagos E-vitamin szükségletét.
Amit még érdemes megemlíteni, az a B1,2,3,6-vitamin- és C-vitamin-, vas-, foszfor-, cink-, kálium- és magnéziumtartalma, ezekből ugyanis tényleg értelmesebb mennyiséget tartalmaz (értsd 100 g földi mandulából ezen mikrotápanyagokból a napi szükségletünk 10-30%-át tudjuk fedezni). Azért a szakirodalomban elég nagy a szórás azzal kapcsolatban, mennyit is tartalmaz belőlük a „mandula”, vélhetően már csak azért is, mivel ez egy raktározó képlet, nagy változik a környezeti hatásoktól miből mennyit tárol dugiban ott a növény.
Részletes beltartalmi adatokat lásd ITT.
Mégis mire lehet használni?
1. Növényi "tej"
Vegánoknak, a tej valamely összetevőjére allergiásoknak, érzékenyekneknek hasznos lehet. Az elkészítés módjához IDE kattints.
(kép: flickr.com, Nathan Gibbs)
2. Gluténmentes liszt
Lehet kapni a boltokban, de iszonyatosan drága. Mindenesetre gabona eredetű allergiák, intoleranciák esetén lehet vele kísérletezni.
(kép: https://barefootprovisions.com)
3. Zöldségként ételekbe
Én eddig csak nyersen ettem a Szezonkertben, de az íze és textúrája valóban annyira hasonlít a a távol keleti konyha kedvelt vízigesztenyéjéhez, hogy bátran ajánlom a pótlására.
(kép.http://www.taste.com.au)
4. Pontycsali
Állítólag imádják a pontyok. Remélem ezentúl minden horgász keresgéli majd a vízparton a vad földi mandulát! :) A vad típuson azért kevesebb gumó lesz, erre készüljenek fel. IDE kattintva találhattok egy videót, hogyan kell elkészíteni a csalit.
Aki tud még felhasználási tippeket, ne tartsa magában!
Csodanövény? Nem. Viszont van benne egy csomó hasznos dolog, mint oly sok más növényben. Sajnos a boltokban kapható földimandula vagy tigris mogyoró szinte biztos, hogy import termék, pedig itthon is megterem. Mivel dísznövényként is jól funkcionál, több szempontból is érdemes lehet kísérletezni vele a kertben.
Ez a család például egyszerűen a gyep közepére ültette:
ITT lehet kapni "vetőmandulát", és a termesztésről is lehet olvasni, akit érdekel.
[1] Ubrizsy-Savoia Andrea: Tulajdonopsi bejegyzések és magyar növénynevek Petro Pena és Mathias Lobelius Stirpium Adversaria Nova (1570) című könyvének egy példányában. Savaria 36. (2013) 7-21.
[2] Hippokratész: A terméketlen nőkről Fordította: Nagy Ferenc. Orvostörténeti közlemények 75-76. (Budapest, 1975) 151-170. 166.
[3] Sz. Tóth, Magda: II. Rákóczy György gyulafehérvári patikájának gyógyszerei és felszerelése 1650-ben. Orvostörténeti közlemények 125-132. (Budapest, 1989-1990). 111-142. 116.
[4] DANCZA I. - PATHY Z. - DOMAC С 2004: Cyperus esculentus (yellow nutsedge) - a new weed in Hungary. Zeitschrift Pflanzenkrankheiten Pflanzenschutz, Sonderh. 19: 223-229.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
fordulo_bogyo 2017.10.08. 22:12:14
Koszi!
