Az egyik legnagyobb tévhit: az egészséges táplálkozás drága, étteremben enni drága. Mutatok három pontot, hogy tapasztalataim szerint hol lehet megfogni a konyhapénzt, és valóban értelmes dolgokra költeni.

Nagyon sok embertől hallom, hogy egészségesen enni bizony nem olcsó mulatság. Aztán ahogy haladunk a beszélgetésben, sokszor kiderül, hogy valójában nagyon is megvan az a pénz, amit az ételük minőségére lehet költeni, csak rossz helyre csoportosítják. Persze ehhez az kellett, hogy én is elkövessem ezeket a hibákat, és felismerjem. Szóval senki se érezze magát rosszul, aki magára ismer az alábbiakban, mind elkövettünk legalább egyet már.

1. A tisztítószer és a nasi fontosabb, mint a kaja

Egyetem alatt két évig dolgoztam a szülővárosomban egy szupermarketben hostessként. A napi 8 órás álldogálás alatt volt időm elmerengeni a vásárlók kosarain. Nem tudok róla hivatalos statisztikát mutatni, de feltűnt, hogy nagyon sok embernél rossz a prioritás. Alap élelmiszerekből (tej, kenyér, sajt, húsáruk, zöldség-gyümölcs) megvették a legolcsóbb, leggyatrább minőséget, de wc-papírból meg tisztítószerekből a legmenőbb felső kategóriás termékek szedték le a polcokról. A nasikról meg ne is beszéljek. A chipses, üdítős polcokat nem győzte újratölteni az árutöltő, valahogy nagyon sok embernek ilyesmire is csak futotta, még ha a növényi „sajtkészítményt” vagy sajátmárkás párizsit is vette meg. És bizony olyanoknál is tömegesen megfigyeltem a jelenséget, akik elméletileg rossz anyagi körülmények között élnek.

Ha magadra ismersz a fentiekben, érdemes elgondolkozni, nem mindegy-e, hogy milyen márkás fertőtlenítőt használsz; hogy fontos-e többfélével takarítani a fürdőszobát; muszáj-e külön termék a WC-hez, a csempéhez, a felmosáshoz. Biztos kell-e a három fajta arctisztító, kétfajta hajbalzsam és társai? Sok pénzt megtakaríthatnál ezen a fronton, amit a minőségibb élelmiszer alapanyagokra költhetnél. (És nem azt mondom, hogy ami drágább az feltétlen jobb is! Természetesen élelmiszerek között is vannak drága, de pocsék, olcsó és jó termékek.)

2. Amikor túl olcsó az étel…

Ebbe a hibába, állítom, mindannyian belestünk már. Megvesszük a legolcsóbb tejet, tejfölt, lehetőleg kettőt még, amíg ilyen alacsony az ára. Aztán hetek múlva előbújik az a félig megkezdett, megpenészedett tejföl, meg a három tejből már kettő savanyú. Betankolunk a legolcsóbb kenyérből, aztán ránk porlad a fele.
Amit nem eszel meg, azt a pénzt ki is dobtad a kukába. Azt a pénzt fordíthattad volna arra is, hogy veszel valami értékes dolgot. Valójában folyamatosan dobod ki a pénzt, és lehet silány minőségű árut fogyasztasz és még rád is marad. A megromlott tej árából vehettél volna 10 dkg tökmagot mondjuk. Ami drágának tűnik, de tele van ásványi anyagokkal és vitaminokkal, ár-érték arányban nagyon is gazdaságos dolog.

Amiért többet fizetsz, azt jobban meg is becsülöd. Ez ilyen emberi dolog. Éppen ezért miért ne vennéd meg a bio tejet és a bio tejfölt? Jah, hogy az néha kétszer annyiba kerül, mint a „sima”? Lehet, viszont az állatokat barátibb körülmények között tartották, alacsonyabb környezeti terhelés mellett, mint a hagyományos állattartásnál. Kedves mindenevő embertársaim! Ha már a kólára és egyéb üdítőkre nem sajnáljuk a 400 Ft-okat kiadni, akkor a bio tejre miért is? (És nagyon sokat veszik őket sűrű rendszerességgel, mint fentebb írtam is.) Azt hiszem, itt el lehet gondolkozni azon, kinek mit is jelent az étel. A kidobott tejtermékek árát ráfordíthatod állatbarátabb tejtermékekre is. Egyrészt ez egy jófej dolog, másrészt ezt a tejet nem fogod kidobni…

3. A minőségi vendéglátás és élelmiszergyártás megbecsülésének hiánya

Ez vajon hogy jön ide? Úgy, hogy szerintem nagyon sokan vannak, akik túl sűrűn esznek késztermékeket és esznek „nem minőségi” vendéglátós kaját. Gondolj bele, megeszel heti három- öt péksütit, 2 gyrost meg kétszer rendelsz is a munkahelyedre enni. Sokkal kevesebbet költöttél volna ételre, ha magadnak csinálod meg. Valószínűleg a legolcsóbb helyeken eszel/vásárolsz. Egy-egy adag ételt az alapanyag költség két-háromszorosáért kell eladni, hogy megérje. Az olcsó kategóriás helyek, pékségek stb. persze, hogy a lehető legolcsóbb alapanyagot fogja beszerezni. A sajtos-sonkás croissant nagy valószínűséggel a legolcsóbb növényi sajtutánzatból készült, a diós csigában nem dió, hanem dejó lesz. Azt hiszed, hogy te most megeszed a sajt, és dió nyújtotta tápanyagokat, közben pedig nem…
Szerinted az olcsó menüket áruló vendéglátóhelyek, és gyorsétkezdék alkalmaznak arra külön embert, hogy a pl. a zöldséget megpucolja a horribilis adag ételhez? Nagyon valószínű, hogy nem ilyen helytől rendelsz, ha nagyon spórolsz. A burgonya tisztítva, szeletelve és barnulás gátló szerekkel kezelve érkezik. A pizzádon nem mozzarella lesz, még csak nem is sajt, hanem pizarella (komolyan ez a neve) és így tovább. És ezért elsősorban, mi fogyasztók vagyunk felelősek, mert ezen a téren is spórolunk az ételre költött pénzzel, pedig nem kellene. Inkább a mennyiséget kellene csökkenteni a minőség javára.

Az egész hazai vendéglátásnak jót tenne, ha nem az „olcsón sokat” hozzáállást követnénk. Inkább otthon főzzünk annyit magunknak, amennyit csak tudunk, és ne vegyünk annyi gyorskaját. Akkor a megmaradt pénzből pedig beülhetünk néha jó étterembe. Dolgoztam egy ideig a vendéglátásban is, és biztos vagyok abban, hogy több ember megtehetné, hogy étteremben egyen vagy minőségibb ételt rendeljen. Valószínűnek tartom azt is, hogy jóval több ember főzhetne magára, mint aki ezt megteszi. Annyi felesleges dologra elfecséreljük az időnket. Aki azt hiszi a főzés kidobott idő, az olvassa el azt a korábbi posztot: 5 ok, amiért tanuljunk főzni.

Ezekről a dolgokról még beszélni fogunk. Következő hónapban folytatjuk. A következő héten pedig, a Márton-napot várva, libás táptudásokra számíthattok a facebook oldalon, csupa érdekes libához köthető hiedelemmel. Kedden lesz liba-teszt is. Az izgalmas történelmi, néprajzi infókat Nagy Balázs fogja szállítani.